Minap kaptam egy számlát a bankomtól, hogy árverezésre bocsátja a házamat, és kér tőlem 90 ezer forintot, hogy ennek költségeit is én fizessem ki helyette.

Gyermekeim kérdezték, hogy mért vagyok szomorú, mikor kinyitottam és elolvastam a számlalevelet.

Hát elkezdtem nekik egy mesét, ami leírja a bankkal való kapcsolatom történetét.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagy magas ház, annak kilencedik emeletén lakott a családunk. Ez a zord, szürke épület egy háromsávos út mellett állt, ahol éjjel-nappal sűrűn jöttek-mentek a kocsik, teherautók, kamionok.

Ahogy nőttetek, cseperedtetek, egyre veszélyesebbé vált nektek. Sosem hagyhattalak titeket futkározni, kismotorozni egyedül. El kellett hát költöznünk.

Egy főváros melletti település téliesített faházát szemeltük ki, hogy ott folytassuk az életünket. Ez a ház azonban drágább volt, mint a lakásunk. Ekkor fordultam a bankpénztárhoz, hogy fizesse ki helyettem a hiányzó részt.

Már jártok könyvtárba, de bankban még nem voltatok. Így bankkönyvtárként fogom ezentúl nevezni a pénztárat, amelyik kölcsön adta nekünk a pénzt az új otthonunkhoz. Hogy könnyen megértsétek, egymillió forint egy könyvként vesz részt a mesében. Öt könyvet adott kölcsön nekünk a bankkönyvtár. Az előző lakásunkat másnak adtuk. A tőlük kapott pénzzel és ezzel az öttel be is költöztünk a házunkba, ahol most is lakunk.

Viszont az öt könyvet csak úgy adta kölcsön a bankkönyvtár, hogy az otthonunkból ezért egy részt kért, amíg vissza nem kapja az öt könyvet meg az ajándék könyveket az alábbiak szerint.

A könyvtárjegyünkön az állt, hogy az öt könyvet összesen 7 év múlva kell  visszaadjuk. Évente egy könyvet, amit kölcsönkaptunk, a 6. és 7. évben pedig még 1-1 saját könyvünket is örökbe kérte tőlünk azért, mert kölcsönadta nekünk ilyen hosszú időre az ő saját könyveit.

Eltelt három és fél év. Az első három évben rendben vissza is adtuk a három könyvet, a negyedikben azonban nem tudtam visszaadni, mert nekem sem volt, nem tudtam időre megszerezni. Erre nagyon mérges lett a bankkönyvtár és azonnal visszakérte egyszerre az általa régen nekünk adott öt könyvet, valamint a két ajándékkönyvet. Pedig még csak a hét év felénél jártunk.