A devizahitelesek megmentésének részleteiről és következményeiről még egy ideig biztosan folyik majd a vita, különösen amiatt, hogy nem könnyű eldönteni: el szabad-e vállalni a rendszer feltételeit vagy sem. Muraközy Balázs, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársa a hvg.hu-nak elmondta, hogy a döntéshez legalább három fő kérdésre kell választ adni.

Muraközy Balázs Adósmentés száznyolcvannal címmel írt cikke a Szuverén.hu és a Portfolio.hu oldalain is megjelent. A szerző ebben azt fejtette ki, hogy a kormány adósmentő csomagja elvben csak ideiglenes védettséget ad az erős svájci frank ellen, de ha nem javul a helyzet, akkor lehet, hogy egyszer mégis kimenti az adósokat. A felmerülő játékelméleti problémák pedig megnehezítik az adósok döntését.

Muraközy Balázs. Három kérdés Fotó: voxeu.org

Az adósmentő csomag emblematikus eleme a „védőárfolyam”, amely azt jelenti, hogy a konstrukciót választó adósok 2015. január elsejéig – vagyis éppen a következő választás utánig – a jelenlegi 210–220 közötti árfolyam helyett 180 forintos árfolyamon fizethetik törlesztőrészleteiket.

A különbözet azonban nem tűnik el, hanem egy forintszámlán gyűlik. A forintszámla után viszonylag kedvező kamatot kell fizetni, de 2015-től kezdve azt is el kell kezdeni törleszteni. A mostani adósmentés tehát  időben eltolja azoknak az adósoknak a problémáját, akik eddig rendszeresen fizettek, de ez komoly nehézséget okoz nekik – olvasható az írásban.

A lényeg, hogy mit mondhatunk az intézkedésről a jelenlegi információk alapján – mondja Muraközy. „Vajon tényleg az történik-e, amit most állít a csomag, vagyis hogy a most „megmentett” adósok törlesztőrészlete másfél-kétszeresére nő?” – kérdezi, s meg is válaszolja. „Valószínűleg nem.” Az akkori kormány – légyen bár hatalmon a csomagot összeállító Fidesz, vagy a megoldással elégedetlenkedő ellenzéke – nem hagyhatja magukra az adósokat, akik 2015-ben nagyjából ugyanannyival tartoznak majd, mint most. Vagyis vélhetően újabb (állami vagy bankok részvételével szervezett) kimentés következik.

Fotó: MNB

Az adósok kimentésének egyik kulcsproblémája az, hogy amennyiben a csomag összességében is csökkentené az adósság terhét (vagy elengednék egy részét), akkor minden adós részt kívánna venni benne, tehát azok is, akiknek nem okoz különösebb nehézséget a részletek kifizetése.

A mostani árfolyamrögzítést (ha tényleg véget ér 2015-ben) azonban nem nagyon érdemes azoknak választani, akik viszonylag könnyen ki tudják fizetni a részleteket, mert a számlahitel kamata meghaladja az olyan biztos befektetések hozamát, mint az államkötvények. Csak azok választják a védőárfolyamot, akiknek nagyobb szükségük van az állami mentőövre. Ezért – ha mégsem javul a helyzet 2015-re – az állam hozhat olyan intézkedéseket, amelyek elsősorban azoknak segítenek, akik az árfolyamrögzítést választották, így a kimentés célzottabb lehet.

Csakhogy, ha elég valószínű, hogy a helyzet romlása esetén kimenti a rögzítést választókat az állam, akkor a jobb helyzetben lévő adósoknak is megéri úgy tenni, mintha bajban lennének, árfolyamrögzítést választani, és befektetni a megtakarított összegeket.

Muraközy Balázs a hvg.hu-nak elmondta, hogy a rendszerbe való belépésnél, illetve a megoldás továbbfejlesztésénél legalább három szempontot mérlegelni kell.

Az egyik, hogy nemcsak az árfolyam, hanem a kamat is meghatározza a visszafizetendő összeget. Márpedig a bankok erőfölénye a válsággal nem múlt el. Így lehet, hogy a pénzintézetekkel való megegyezésekkor a kormány (a cikk szerint például a bankadóban tett engedményekkel) jobb feltételeket alkudhatott volna ki az adósok számára.

Fotó: MNB

A másik szempont, hogy a kormány politikai elkötelezettséget vállalt a devizahitelesek megmentése mellett, amiből nemigen hátrálhat ki. Rogán Antal, a parlament gazdasági bizottságának fideszes elnöke a Portfoliónak adott interjúban azt mondta, hogy 2014 végén ki kell dolgozni a felvett forinthitelek törlesztésére egy reális megoldást, ami még mindig sokkal könnyebb feladat lesz, mint ha most benne hagynák a rendszerben a meglévő kockázatokat.

A harmadik szempont annak felismerésén alapul, hogy a kormány tulajdonképpen egy származékos konstrukciót közvetít ki a hiteladósoknak. De ettől eltérő konstrukciók is életképesek lennének, mert többféle szituációhoz többféle megoldás lehet célravezető. Például biztosítási ügyletet lehetne kötni arra az esetre, ha a devizaárfolyam átlép egy határt. Mivel ez nagyon drága is lehet, szükség volna egy kis állami nyomásra, támogatásra, hogy a pénzintézetek előálljanak ilyen konstrukciókkal. A devizahitelek egy részét ugyanis így is, úgy is át kell váltani forintra, s akkor már jobbak a piaci, mint az adminisztratív mechanizmusok.

A kutató kérdésünkre elmondta, hogy mindent egybevetve jelenleg több tényező ösztönöz a rendszerbe való belépésre, mint ellene.