A tehetős devizahiteleseket milliókkal megajándékozó végtörlesztés folytatásaként ezúttal a devizaadósságban ragadt közszolgákkal kivételezne a kormány az adófizetők pénzéből.

A magyar állam, mint minden munkaadó, elkötelezett amellett, hogy segítse a munkavállalók devizahitelének megoldását. Ekként indokolta Giró-Szász András kormányszóvivő, miért ajánl az Orbán-kabinet a közszférában dolgozók ilyen hitelének törlesztését segítő konstrukciót.

A munkaadói párhuzammal arra célozhatott a szóvivő, hogy tavaly év végéig bármelyik foglalkoztató adó- és járulékmentesen 7,5 millió forint vissza nem térítendő támogatást, illetve kamatmentes kölcsönt adhatott dolgozója végtörlesztéséhez. Hogy hányan éltek e lehetőséggel, arról nincs diadaljelentés. De mivel az Országgyűlés csak december 23-án iktatta törvénybe, hogy a munkáltatói támogatásokat december 31-éig ki kell fizetni, aligha volt kapós a konstrukció, különösen, hogy a válság miatt a magáncégek nem dúskálnak szabad forrásokban. Így e lehetőség sem tekinthető többnek kampányfogásnál, ami csak azt volt hivatott bizonygatni, hogy 2010-es választási ígéretéhez híven a kormány mindent megtesz a devizahitelesek megmentéséért.

Az ötlet megvalósíthatatlanságát maga a kormány is bizonyította, hiszen ő is képtelen volt a múlt év végéig átutalni a közszolgák végtörlesztéséhez szükséges összegeket. Ez persze nem csoda, hiszen Orbán Viktor kormányfő december végi levelét komolyan véve 70 ezer állami alkalmazott és tisztviselő kért segítséget „munkaadójától” a piaci árfolyamon összesen 635 milliárd forintnyi devizaadóssága visszafizetéséhez. Ehhez azonban 445 milliárd forint állami pénzre lett volna szükség.

Csak 23 milliárddal kevesebb, mint amennyit a jól szituált devizaadósok tavaly év végéig végtörlesztésre fordítottak, más összevetésben közel annyira, amennyit a kormány tavaly nyáron a Mol 21 százalékos pakettjéért leszurkolt. Hasonló summa előteremtése a kicentizett költségvetés miatt irreálisnak tűnik. Meg persze azért is, mert az idén lejáró 4,8 milliárd euró államadósság törlesztésének fedezete is kérdéses mindaddig, amíg Orbánék nem hajlandók elfogadni az IMF–EU-hitel feltételeit.

Ingatlanközvetítő iroda kirakata Fotó: Fazekas István

Paradox módon a kormány a különadókkal megsarcolt és a végtörlesztéssel további százmilliárdos veszteségekbe vert magyarországi bankok révén mentheti meg a renoméját hivatalnokai előtt. A pénzintézetek nem önzetlenül segítenek, hanem jó taktikai érzékkel az állami szférában dolgozóknak is kommendálják a devizaadósok részére kidolgozott teherkönnyítő rendszerüket, amely kisebb banki ráfizetéssel kecsegtet, mint az adósok tömeges fejreállása miatti veszteségleírások.

Az új mentőkonstrukció nem a devizaadósságok végtörlesztéséhez jelentene segítséget a pontosan törlesztő, 90 napon túli fizetési késedelembe nem csúszott, lakóingatlan-fedezetű jelzáloghitellel rendelkező adósoknak, hanem ahhoz, hogy a következő öt évben alacsonyabb legyen a havi törlesztőrészletük, mint ha forinthitelből végtörlesztettek volna, és annak részleteit fizetnék.

Egy 7,5 millió forintos átlagos adósság után jelenleg havi 80 ezer forintot kell leszurkolni, míg a bankok által javasolt megoldás révén csak 55 ezret kellene. Igaz, öt év múlva a terhek hirtelen megugorhatnak, attól függően, hogy a forintárfolyam meddig és mennyivel lesz gyengébb az öt évig rögzített kurzusnál – ez a bankközi devizapiacon kedden 247 forintot érő svájci franknál 180, a 299 körül gazdát cserélő eurónál 250, míg a 3,05-ös japán jennél 2,5 forint. A piaci és a rögzített árfolyam alapján számított törlesztőrészletek különbözete gyűjtőszámlára kerül, s az azon felhalmozódott tartozás visszafizetését is öt év után kellene megkezdeni. Ha például a mai szinten maradnak az árfolyamok, akkor a rögzítettnél 30 százalékkal magasabb törlesztőrészletekkel kell majd számolni.

Hasonló feltételekkel lehetett kérni tavaly augusztustól az év végéig a törlesztőrészlet fixálását 3 évre, e lehetőséggel azonban a végtörlesztés szeptember végi bevezetése miatt alig 3200-an éltek.

Most annyi a könnyebbség – s emiatt várnak nagyobb érdeklődést a bankok –, hogy a gyűjtőszámlán felhalmozódott tartozás után felszámított, a mindenkori – kedden évi 7,65 százalékos – budapesti bankközi hitelekével megegyező kamatot az új rendszerben a kormány és a bankok fele-fele arányban átvállalnák az adóstól. Ezenfelül a közszolgák a devizahitelük tőketartozása utáni részre kalkulált forintkamatra is támogatást kapnának az államtól. A fizetendő kamat 3 plusz minden gyermek után további 1 százalékponttal csökkenne, így a közszolgák törlesztőrészletei alacsonyabbak lennének, mint a magáncégeknél dolgozóké. Ráadásul arra az időszakra, amíg még a piaci árfolyam szerint törlesztenek, még vissza nem térítendő állami támogatást is kapnának a rögzített árfolyam alapján számoltnál magasabb teher elviseléséhez.

A közszolgák devizaterheinek diszkriminatív megkönnyítése az Index hírportál birtokába került kormányzati számítások szerint az idén 11 milliárd forintjukba kerül az adófizetőknek, majd évente további 1-1 milliárdba. Már ha az IMF és az EU szemet huny a devizaadós-mentés újabb köre, mindenekelőtt az azzal kapcsolatos uniós konzultációs, bejelentési kötelezettség figyelmen kívül hagyása felett – figyelmeztetnek maguk a kormányzati előterjesztés készítői is.

Az Európai Bizottság jóváhagyására vár az a kormányrendelet, amely a közszolgáknál is nagyobb kört érinthet. Mégpedig a 90 napnál régebben nem törlesztőket – emiatt a végtörlesztésre és az új árfolyamgátas rendszerre sem jogosultakat –, akik 2011. szeptember végén összesen 570 milliárd forintnyi lakossági deviza-jelzáloghitellel tartoztak. Ők kamattámogatott forinthitelt kaphatnak, ám a feltételek miatt kérdés, hányan élhetnek közülük e lehetőséggel. Csak az igényelhet ugyanis ilyen hitelt, aki legalább egy gyermeket eltart, és vállalja, hogy meglévő, Budapesten maximum 20 millió, vidéken 15 millió forint beszerzéskori forgalmi értékű terhelt lakását kisebbre cseréli. Ez esetben a bank elengedi az addig felhalmozott tartozás egynegyedét.

A közszolgák megsegítésével a kormány újabb tanújelét adta, hogy korántsem teljes körűen képzelte el a devizaadós-mentést. Előzetesen is sejteni lehetett, hogy a végtörlesztés alapvetően a tehetősebbek terhein könnyített, most ezt már adatok is alátámasztják. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) szerint a tavaly szeptember 29-e és december 31-e között végtörlesztett közel 95 ezer devizahitel rendezéséhez szükséges 468 milliárd forint több mint négyötöde megtakarításokból származott, jórészt bankbetétekből és befektetési jegyekből, valamint készpénzből.

Szakértők százmilliárd forintra teszik azt az összeget, amelynek eredetére nincs nyom, ezek lehetnek párnacihában tartott megtakarítások éppúgy, mint tőzsdén kívüli cégek részvényei, addig külföldön parkolt pénzek vagy ingatlaneladásból befolyt bevételek.

A szabályok gyakori, időnként követhetetlen változtatása elsősorban a megtakarítással nem rendelkezők végtörlesztési esélyeit rontotta. Sokan maradtak hoppon amiatt, mert a végtörlesztésről szóló törvény tavaly szeptemberi elfogadásakor még úgy volt, hogy a saját pénzből, hitelből, illetve ingatlaneladásból végtörleszteni kívánó adóst az igénye bejelentésétől számított hatvan napon belül kötelezik a kedvező árfolyamon történő hitelkiváltásra.

A törvény tavaly év végi módosítása azonban igencsak megnehezítette azok dolgát, akik a hitellel terhelt ingatlanuk eladásából akarják, illetve csak abból tudják kifizetni az adósságukat. A bankok ugyanis a január 30-ai határidőig kizárólag a szükséges összeg meglétét tanúsító folyószámlát, betétszámla-kivonatot vagy hitelígérvényt fogadhatnak el az önerő igazolásaként, a már megkötött adásvételi szerződést nem. Pedig az adásvételi szerződés aláírásakor a felek jellemzően egy vagy akár több hónappal későbbi határidőt jelölnek ki a teljes vételár megfizetésére – véli az Openhouse Országos Ingatlanközvetítő Hálózat, amely levélben kérte Szász Károly PSZÁF-elnököt, hogy a bankok fogadhassák el a végtörlesztés önerejének igazolására a megkötött adásvételi szerződést. Erre Szász lapzártánkig nem reagált.

Sokakat hátráltatott az is, hogy a bankok már hetekkel a január 30-ai határidő előtt nem fogadtak be devizaadóstól forinthitel-kérelmet, mondván: a hitelbírálat, az értékbecslés és a közjegyzői okirat beszerzése időigényes. Ráadásul – a kapkodós törvényhozás és a szűk határidők miatt – a végtörlesztéshez szükséges dokumentumok sem voltak egységesek.

Az egyik bank például külön nyilatkozatot kért arról, hogy az adós nem vett igénybe fizetési könnyítést és nem késett a törlesztéssel 30 napnál többet (holott a törvény szerint 90 nap volt a kizáró ok), míg egy másik bank nem tartott igényt e papírokra, mondván: ha az ügyfél könnyítést kért volna, az kiderülne a dokumentumokból, hiszen akkor szerződést kellett volna módosítania. Akadt olyan, akit bankja október közepén még arról tájékoztatott, hogy az ingatlan fedezeti értékének a 70 százalékára tud hitelt adni úgy, hogy nem kell értékbecslés és jövedelemigazolás, könnyített elbírálással mehet a végtörlesztés és a forinthitelnyújtás. Majd néhány héttel később a bank közölte, a kormány újabb intézkedései miatt szigorodtak a hitelezési lehetőségek, már szó sem lehet könnyített hitelbírálatról, a kölcsön csak a fedezeti érték 60 százaléka lehet, és jövedelemigazolásra is szükség van.

CSABAI KÁROLY