Teljesen egyetértek, és már szerencsére sokan látjuk is e rendszer tarthatatlanságát.
Még sincs az EU-nak kedve változtatni rajta, inkább hagyja sorra veszni területein leszakadó közösségeket, tartományokat, akik saját pénzrendszerekre cserélik e szabályozhatatlan és kontrollálhatatlan valutaroncsot.

Válasz

MIÉRT???
A devizahitelesek helyzete

Előzmények:
A „privatizáció” során a 90-es évek elején a cca. 3 millió munkahelyből 1,7 millió –jogutód nélkül- megszűnt. Az emberek tömegesen váltak egyik napról a másikra munkanélkülivé. (Reális időn belül : max. 6 hónap - 4-5 %-os munkanélküliség esetén - lehet új munkahelyet találni. Ez idő tájt ez cca. 57 %-os (56,6667) volt!) itt kell megemlíteni, hogy az elmúlt 20év alatt a megszűnt munkahelyek visszapótlása nem történt meg. Ma cca. 500 ezer nyilvántartott munkanélküli van, de ha a tényleges helyzetet nézzük, akkor ehhez hozzá kell adni a fiatalon „lerokkantosítottak” több százezres tömegét valamint a hasonló nagyságrendű kényszervállalkozókat és a tartósan, több éve munkanélkülieket, valamint a romákat is, akiket úgy hívnak eufemisztikusan hogy „kiszorultak a munkaerőpiacról”. Így máris a legszolídabb becslések alapján is – a cca. 1,5 milliós szám körül vagyunk.
Az emberek –már aki tehette- kieső jövedelmük pótlására, bízva a politikusok által ígért szebb, jobb jövőben hiteleket vettek fel, melyek fedezete –egyebük nem lévén- a legfőbb értékük, a lakásuk, ingatlanuk volt. Ennek akkor megvolt a reális alapja is, a „passzív vagyon aktivizálásának” nevezték a folyamatot, másrészt az olcsó banki hitelkamatokat (2-4 %) felülmúló befektetési lehetőségek (30-40 % részvények) megteremtették a törlesztés forrását is. A különbségből pl. vállalkozást lehetett indítani vagy fejleszteni. Cca. 5 éven keresztül, egészen tavalyig, 2009-ben a „világgazdasági bizonytalanságok” (válságnak nem lehet nevezni, mert a termelés nem állt le, az emberek dolgoztak, a piaci-kereskedelmi folyamatok ha nem is zavartalanul, de működtek) némi átrendeződést, hangsúlyeltolódást okoztak a befektetések piacán, melyekre a különböző szférák jól-rosszul, többnyire rosszul reagáltak. Így a részvények átmenetileg leértékelődtek, a nehézségeket a bankok nem vették figyelembe. A banki konstrukciók egyébként is torzak voltak és azok ma is. Pl.: egy 20-éves futamidejű kölcsönnél a hosszú futamidő okozta bizonytalan helyzetekkel egyáltalán nem számolnak. Egy 60 – 90 - 120 napos fizetési késedelem már felmondási eseménynek minősül, holott a 240 hónapnak az említett 2 – 3 - 4 hónap csak a töredéke (0,83 – 1,25 – 1,67 %-a!!!). És 20 év alatt – az elmúlt 100 éves intervallumot vizsgálva – 3 – 4 válság, azaz cca. 6 évenként egy a statisztikai valószínüség alapján bekövetkezik! Erre pedig sem a pénzintézeteknek, sem egyéb szerveknek semmiféle megelőző vagy válságkezelő programjuk nem volt (és ma sincs)..

A jelen:
A felvett hitelek nagy számban „dőlnek be” napjainkban, azaz válnak fizetésképtelenné tulajdonosaik. Számuk már közelíti az 1 milliót (800 – 900 ezer körül jár.) Ezeknek az embereknek munkajövedelmük nincs, vállalkozni nem tudnak mert tőkéjük sincs. És tartalékaik sem. A bankoktól semmit sem remélhetnek, mert a magyarországi bankok nem üzleti terveket, hanem vállalati múltat „reputációt” finanszíroznak. Egy vállalkozás indításához –az első bevételek beérkezéséig- min. cca. 10 - 15 millió Ft szükséges. És akkor még nem szóltam pl. a túladóztatásról.
Amennyiben viszont a bankok élnek a fedezet végrehajtásával, akkor tömegével tódul be az olcsó –általuk leértékelt- ingatlan az ingatlanpiacra, mely nem csak azt, de a drágább új lakások eladhatatlansága miatt az építőipart is egy csapásra szétveri és így újabb tömegek válnak munkanélkülivé, mindenfajta bér és jövedelem nélkül.
Szóval a folyamat öngerjesztővé válik. A távlatok drámaiak. A kormánynak ezt megfinanszírozni –a veszteséges költségvetésből- nincs pénze, bár néhány jószándékú intézkedést hozott. Ezek a folyamatot megállítani nem, csak max. lassítani tudják.
Pl.: Banki „Becsületkódex”: máris egyre kevésbé tartják be a bankok és ha nem, akkor hogyan szankcionálják, hiszen nem törvény, jogszabály, hanem csak megállapodás.
Vagy a kilakoltatási moratórium. Ennek csak két baja van:
1, határozott idejű,
2, közben a tulajdonok csendben gazdát cserélnek, mert ezt semmi sem tiltja: a bankok a követeléseiket –fedezettel, azaz a lakással együtt- fél, harmad áron eladják.
De a moratórium már legalább jogszabály. Ettől függetlenül jelenleg is

A jövő:
Ügyes dolognak látszik az állami vagyonkezelő szervezet felállítása e célra, bár itt is vannak kérdőjelek.

1, A Kormány 10 év alatt ígér évi 100.000., összességében 1.000.000. munkahelyet. Ez azt jelenti, hogy pl. 5 év múlva 500.000 munkahely lesz, de a bankok 90 – 120 napban gondolkodnak! És mi lesz a másik 500.000 emberrel 5 év múlva?

2, A lakbéreket a később sorra kerülők miből fogják fizetni, ha még évekig nem lesz munkájuk (=jövedelmük)? Mert megoldás m o s t kéne és nem pl. 8 – 10 év múlva!
A költségvetésnek nem hogy erre, nincs elég pénze, újabb hitelt felvenni pedig nem tud.

AZ EGYETLEN LEHETSÉGES –ÉS MEGNYUGTATÓ- MEGOLDÁS AZ LENNE, HA A BANKOK LEÍRNÁK –AKÁR IDŐARÁNYOSAN, AZAZ FOKOZATOSAN VESZTESÉGKÉNT ELSZÁMOLNÁK, ANULLÁLNÁK E KEZDETBEN JÓ, DE MENET KÖZBEN ROSSZÁ VÁLT HITELEKET, AZAZ KIHELYEZÉSEKET. EZT RÁADÁSUL VESZTESÉGMENTESEN MEGTEHETNÉK A TŐKEFEDEZETI ÉS / VAGY VISZONTBIZTOSÍTÁSAIK TERHÉRE. (Minden bank szinte minden ellen be van biztosítva, mert a pénzügyi rendszer nem omolhat össze!)
Ez összegszerűen sem lenne túl megterhelő számukra, mert a magyarországi bankok túlnyomórészt külföldi bankok –sok esetben világméretű tőkés csoportosulások- fiókintézményei. Nagyságrendileg, méretüknél fogva ez nem számottevő esetükben, bár tény, hogy veszteség. Az valószínűnek látszik, hogy a magyar vezetők presztízsének nem tenne jót, de az előre nem látható világgazdasági eseményekkel valószínűleg meg tudnák ezt magyarázni (vis maior).

Az pedig elfogadhatatlan, hogy –úgy általában- a „hitelt vissza kell fizetni” és ezen az alapon a magyarországi vétlen hitelfelvevőknek kelljen a világgazdasági zűrzavar terheit megfizetniük. (Sem Amerikában, Angliában, Németországban, de még Francia- és Olaszországban sem így volt ez, mindenhol az állam nyújtott hathatós segítséget, oldotta meg a problémát.
(Itt kell megjegyeznem, hogy az eset kiindulási helyén, New Yorkban az FBI 26 tőzsdei cég ellen folytat vizsgálatot a pénzpiac manipulálása, összebeszélés, mesterséges zavarkeltés és egyéb bűncselekmények miatt… .)
És tessék mondani: az uzsorakölcsönöket vagy a rossz hiteleket is vissza kell fizetni?
Ezek ugyanis rossz hitelekké váltak. A kezdeti igen kedvező feltételek visszájukra fordultak:
- a törlesztő részletek lassan(?) a duplájukra nőnek
- drasztikus volt a kamatemelkedés is, szintén közelítenek a kétszereshez.
- nőttek az egyéb költségek is.
Talán inkább csak az indokolható hiteleket.

A törlesztő részlethez:
A forint, mint nemzeti valuta értékállóságának biztosítása a mindenkori magyar kormány feladata lenne, a Nemzeti Bank segítségével ( pl.:banki intervencióval –amikor zuhan a forint árfolyama, a valutapiacról nagyobb mennyiségű forintot kéne kivonnia = felvásárolnia a devizatartalékai segítségével, amikor nő, eladhatna és tartalékait növelhetné. Tessék már megmondani: mi is van a nemzeti banki devizatartalékokkal??? Hogy egyéb (költségvetési) célú felhasználás?

A kamatemelkedésekhez:
A svájci frank (SFR) esetében – mely híres és igen vonzó volt rendkívül alacsony kamatával: akkoriban 0,1 – 1,5% között volt, a bankok ennyiért vették meg a devizát és mire valuta lett belőle, azaz kézhez kaptuk a forint ellenértékét, 4,5-7,2%-os kamat terhelte, azaz ennyiért adták el nekünk kölcsön formájában. Vagyis a bankok beárazták – a kamatba belekalkulálták a devizaárváltozások kockázatát. Azaz nekünk felszámították. Akkor most miért számítják még egyszer fel, mintha mi sem történt volna? És négyszeres változás még ma sincs… !

Az előző moratórium egy éves időtartama alatt egyetlen bank sem ment tönkre! Nem is mehetett: a bankok portfoliójában 10-12 %-ot tesz ki a befulladt (ld. előbb) hitelek aránya.
Sem mennyiségben, sem értékben nem meghatározó. Még az egyetlen hazai banknál, az OTP Banknál sem! Akkor miért nem lehet veszteségként valamennyit leírni? VALAMENNYIT, mert közben részben már megtették, illetve –kis- részben teszik is. És nem jelentene lényeges veszteséget, mert mindezt a biztosításaik terhére tehetnék. Miért kell évente emberek ezreit egy egész –munkás- élet egzisztenciájától megfosztani és földönfutóvá tenni? Amikor még ilyen áron sem kapják vissza a teljes összeget? Az ingatlanárak zuhanása miatt. (Hogy negyedévente „csak” cca. 200 árverezést - kilakoltatást foganatosítanak? Hát ez igazán megnyugtató. Csak egy kisebb falu. Évente 800, cca 1000. Ez már egy közepes falu. Hogy ugyanakkor a szociálpolitikából – mely eddig is jobbára papíron létezett ld.: „szociális háló”, a tavaly megfagyott 400 (!), az idén eddig megfagyott 114 ember, Budapesten karácsonykor több száz embernek még egy tál meleg étel sem jutott, a tömegszállások WC-iben is alszanak, aki ide nem jut be időben, az reggelre megfagy, mert a közterületen nem tartózkodhat, stb.- 80 milliárdot (!) vont ki a kormány.) A legóvatosabb becslések szerint is már 50 milliárd forinttal áttörést lehetne itt végrehajtani. Mert első az adósság rendezése! Azé az adósságé, amelyet nem is ezek az emberek csináltak: semmi beleszólásuk nem volt kialakításába. És ma sincs. Demokrácia?
Amikor –ugyanazok, (pl.: Harmati László üzleti vezérigazgató úr, FHB Bank) akik tavaly erőteljesen az ingatlanpiac felélénkítésével magyarázva szorgalmazták a kilakoltatásokat, ma a szabályozók változásában és a lakáshitelezés újraindításában meg a szoc-pol. kedvezmények kiterjesztésében látják már a helyzet megoldását? De azért minden maradt a régiben: önfeledten és tervszerűen folynak az árverezések,a kilakoltatások. (Pl.: úgy, hogy a követeléseiket a bankok ún.: követeléskezelő és egyéb szervezeteknek eladják. Ezekre pedig már nem vonatkozik egyetlen megállapodás, Becsületkódex, stb. sem. Ez is mutatja a helyzet rendezésére hozott intézkedések hatékonyságát.) Vagy pl. a
12/2003. (30.)Korm. rendelet (!) a zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének szabályairól alapján, mindenfajta bírósági eljárás mellőzésével, ÖNHATALMÚLAG!!! Ki van ez találva, kérem… .
Amikor Bp.-en 10.000 új, üres, eladatlan lakás van évek óta? Akkor ezt a helyzetet cca. évi 1000 földönfutóvá tett ember (és család) fogja megoldani? Ezt a marhaságot tényleg komolyan gondolják?
Valahogy már végre el kéne jutni odáig (emberi jogok, egyéb ilyenek), hogy pl. az Alkotmányban, az alaptörvényben a magyar állampolgárok számára garantálják a munkához és a LAKHATÁSHOZ való jogot. Azaz SENKIT SE LEHESSEN LAKÁSÁBÓL SOHA, SEMMILYEN INDOKKAL SEM KITENNI..(Kivéve, ha közveszélyes tevékenységet folytat. Ma éppen ezért nem teszik ki az embereket: akár fel is robbanthatja a lakását. Több példa volt erre a közelmúltban.) Egyébként a magyar állampolgárok védelme is a kormány feladata, mert jelenleg állítják össze a bankok a tavaszi árverezések és kilakoltatások listáit! (Az erre való felkészülés máig sem lankadt sem a moratóriumok, sem az egyéb –ld. előbb- intézkedések hatására. Elismerésre méltó ez az elszántság…!?)

És mi van akkor, ha az árverezés bevétele nem fedezi a hitelkövetelés összegét?
Az adós gyermekeire, stb. –egyenes ági leszármazottaira- száll át a teher, így ők (is) fizethetnek. Ezt akadályozná meg a MAGÁNCSŐD intézménye, mely már hosszú évtizedek óta kiválóan működik – a Lajtától nyugatra. Pl.: Ausztriában, de Nálunk a törvényhozók tudatáig még nem jutott el… .

Be kéne látni végre, hogy ezek a hosszú távú hitel-konstrukciók a mai politikai berendezkedésben nem működőképesek:
- Nincs Nemzeti Stratégia (a gyakorlatban legalábbis nincs: a választások eredményeként 4 évente fontos, közfeladatokat ellátó intézményeket megszüntetnek, majd –esetleg más néven- újakat alapítanak, stb.)
- nincs - még alapvető stratégiai kérdésekben sem - megegyezés kormány és ellenzék között: ami ma jó, az négy év múlva az ellenkezőjére válik. És ezek a kölcsönök 20 évig tartanak! JOGBIZTONSÁG, VAGYONBIZTONSÁG, LÉTBIZTONSÁG???

Budapest, 2012. január 8.


Láng László
okl. mérnök-agrárszakközgazda

Válasz