Bármilyen formában nézzük a magánkölcsönt, minden formájában ugyanoda jutunk, a közösség szétbomlásához, szegregálódáshoz, adósrabszolgaság és a virtualitásba zuhanáshoz, igazságtalan jövedelmek keletkezéséhez, versenygazdaság kialakulásához, a lét teljes pusztulásához vezet. Attól hogy nem egy embertől vesszük el mindenét, hanem sokaktól keveset, úgy hogy nem is tudnak róla, attól az még lopásnak minősül.

Figyelem!! Ha kölcsön kényszerével találkozunk, rendszerhibával állunk szemben, azt jelenti, hogy valamely létfunkciót, jelképet, kommunikációs eszközt hibásan használunk, vagy még nem hoztuk  létre, vagy valamely közösségi igényt nem gondoltunk át és nem szabályoztuk létrejöttét.

Egy kis filozófia a száraz gazdasági megfontolások mellett:

A jelképi megtakarítás, vagy kölcsön a hatalom fogantatása, a teremtésből a virtuális létbe esés alapja: 

Ha jelképet használunk és annak mennyiségét hibásan szabályozzuk, mindig létrejön a jelkép kölcsönzés kényszere, mely csak léttragédiába vezethet.

A rossz értékjelkép rendszer legnagyobb hibája, hogy elszakít a valóságtól, és úgy pusztítod el jövődet, hogy nem is érted. 

A pénzt romlatlan eszközként hozzák létre, mint ahogy a történelemben az arany pénzekkel is történt, majd normális közösségként boldogan élnek az első apró hibáig.

Hányféleképpen jön létre a hiba:

1. Megtakarítás

A közösségben valaki elkezd megtakarítani, érthető módon félretesz minden ciklusban valami aprópénzt ínségesebb időkre gondolva.  Ekkor a közösség működésében hiány keletkezik, a következő körben kénytelen a ciklust rövidíteni, hogy mindenki megkapja, amire szüksége van az élethez. Idővel a hiány olyan nagyra nő, a párna alatt halmozódó megtakarítások miatt, hogy valahol megszakad a vér áramlása, és valakinek kölcsön kell kérnie. (1. közben a pénzhiány miatt a pénztermék felértékelődik a megtakarítók haszonhoz jutnak munka nélkül!) (2. az egó kamatot fog kérni ha nincs közösségben, hiszen zsaroló pozícióba került.), (3. később arra hivatkozik, hogy ha másnak adja, vagy befekteti, akkor gazdagodott volna, így ezt kompenzálni kell a kölcsön kérőnek).

Megtakarításra általános jelkép ne legyen alkalmas, mert létpusztító, nem csak tőkehatalma miatt, hanem a valós létből egy virtuálisba száműz, megfosztva a kapcsolattól, a valós gazdálkodástól, ahonnan a tragédia elkerülhetetlen. (fektess minőségbe, termelő eszközökbe, közösségi üzemekbe, és a közösségedbe, hogy a gyermekkor és öregkor, szellemi élet méltó lehessen számodra is.)

Megtakarítási pénzfunkciót a lét érdekében el kell felejteni. Ha a pénz nem romlik gyorsabban, mint annak fedezete, akkor becsukjuk szemünket és nem érdekel, hogy a pincében megrohadt a krumpli, követeljük az értéket, amit az erősebb lever a gyengébben, aki csak a rohad semmit kapja. Ha a pénz romlik, akkor a lét minőségébe fektetsz, pozdorja bútor helyett sok generációt kiszolgáló, a korral értékét még növelni is képes minőségi bútort fogsz venni, amit még unokáid is használhatnak.

És ha mindened megvan, akkor rájössz hogy mi a fenének 10 órát dolgozni, és végre magasabb dimenzióban való létre is jut időd. Ha pénzbe fektetsz és még hasznot is elvársz annak egyenes következménye a silány termék, a fogyasztói társadalom, amely felemészti forrásaidat, az az a rohadt krumplit a jövőből kompenzálja, amíg törvényszerűen össze nem omlik

2.      Közösség növekedése, technológiai fejlődés, szabad energia.

Ha a közösség létszáma megnő és a pénzmennyiséget nem növelik ennek megfelelően a fenti kölcsönkényszer (vérszegény csererendszer) megtakarítás nélkül is létrejön.

Ha fejlődés miatt,( ma olajrabszolgák munkája) megnő a termékek szolgáltatások mennyisége, a munkák összetettsége, a beruházások hossza, akkor túlkínálat van, aminek jelképi hiánya miatt a jelkép felértékelődik (felhalmozó munka nélkül gazdagodik) a rengeteg termékhez csak kölcsön útján tudnak hozzájutni, a függőségi viszony létrejön.

3.      Előrehozott fogyasztás:

Mindenkinek nem lehet előrehozott fogyasztása, képtelenség, emiatt egyén ezen lehetőség felet semmilyen alapon nem dönthet, nem történhet olyan állapot, hogy valakik mindent a kezdettől élvezhetnek, egész életükön keresztül, mások pedig csak az utolsó órában, vagy ott sem, mégis mindketten egyformán dolgoztak egész életükön át..

Ha előre hozod a fogyasztásodat, akkor ezt csak úgy teheted meg, ha az mindenkinek elérhető, ez sajnos teljesíthetetlen, így erre pénzt teremteni nagy hiba. 

A kölcsön pénzteremtés!

Tehát a szigeten valaki magának szeretne egy nyaralót építeni. Kölcsönkér a többi szigetlakótól és a pénzel az emberek munkáját a nyaraló építésre irányítja, anélkül, hogy közösséget vállalna bárkivel ezen igényének viszont segítésében.

Létrejön egy érték, amit egyedül birtokol, pedig nem dolgozott meg érte, jelen esetben nem létszükség, de ha az lenne még inkább közösségi ügy lenne. Jólétet váltott magának, amire a többiek is kedvet kapnak. Ők is kölcsönt kérnek egymástól, és fedezetül mondhatják a létrejött holmit. A közösségnek a példában csak egy hónapnyi csereeszköze van., így a kölcsönnel létrejön a pénzhiány, amit a beruházó tud enyhíteni azzal hogy fizet a munkáért. Ebben a hejzetben az egyébb létmunkák csökkent fizetési potenciállal bírnak, így létrejött egy kényszer az egyén igényeinek kielégítésére. A kölcsön felvétele után kifizetve azoknak akik dolgoznak, továbbiakban nem lesz vérszegény a cserekör, sőt ebben az esetben a többségnél a normál cikluspénzen felül adósságfelírás formájában biztonságot adó pénz is van.

Tehát ebben az esetben egy öngerjesztő folyamat születik, látszólag van pénz bőven, mert megvan a fizetésem is és még tartoznak is nekem. Tehát a következő kölcsönért folyamodót is ki tudom elégíteni, amit megint csak rögtön visszakapok, és újra tovább adhatok. ( itt még baráti közösségből indultunk, és a nyaraló építő mindenkitől kért kicsi pénzt, és vegyük úgy, hogy még nincs felhalmozó, aki basáskodhatna, játszaná a bankot.

Nagy kölcsönkérési láz és infláció:

Mi következik ebből? Az, hogy több pénz lesz, mint amennyi munkaképesség és nem lehet minden igényt kielégíteni, minden pénzt elkölteni, tehát fedezet nélkül marad a pénz (adósság). Ennek következménye, hogy a vásárló értéke csökken a pénznek, infláció keletkezik. Na ha eddig etikus volt a közösség és nem kért kamatot, most már kénytelenek kamatot kérni, mert rájöttek, hogy csökken a vásárló értéke a pénzüknek, és ha kölcsön adják, akkor úgy inflálódik el, hogy más gazdagodott vele (nyaraló), ők pedig semmit nem kaptak.  A kamat meg fog születni, elkerülhetetlen kényszer, és ha nem, akkor valósan etikátlan a kölcsönadóval szemben! Ezzel végképp a rendszer csapdájába esnek. Ma ez a fő pénzügyi szabályzó hitelpénz teremtés fékezésére, az infláció féken tartására, a jegybanki kamat szabályzás.

Hiba 1 a közösség cselekvése félrecsúszik:

Itt a kölcsönnel a közösség munkáját olyasmire is fordíthatom, ami a közösségnek nem kell, mindenkinek nem adható, így valamely létfunkciótól tudtam elvonni a munkaképességet, önző érdekeim a közösség elé kerülhettek. Nem a nyaraló élvezői szenvedik a hiányt, hanem az egész közösség, mert mondjuk, iskola helyett az építő mesterek nyaralókat építenek.

Ennek egyetlen megoldása, ha az igényeket, itt nyaraló tulajdonlást, az erre vágyók közösségben, kalákában végzik, mert akkor nem szakadnak el az élet valóságától, érzik ennek terhét, és belátják, hogy nem lehet mindenkinek egyszerre nyaralója, sorrendet kell húzzanak, vagy rájönnek, hogy érdemes közös használattal a terhet csökkenteni.

Azzal, hogy nem közös tervezés és konszenzussal történtek munkavégzések, elvesztik a valósággal a kapcsolatukat és látszat után futnak, ez a virtualitás.

Hiba 2 Az infláció igazságtalansága:

Azzal hogy a kölcsönnel egóban gondolkodók pénztúlkínálattal inflációt okoznak, ezzel nem csak a kölcsönadót rövidítik meg, hanem a teljes közösséget, az az saját luxusukat részben átterhelik a teljes társadalomra azzal, hogy kisebb vásárlóértékű pénzt fizetnek vissza. Lopás ez is. A közösség valósággal való kapcsolatát vesztette, mert tudattalanul járult valaminek a létrejöttéhez, ezzel virtuálissá vált a léte.

Hiba 3 A kamat létpusztítása:

Ha az infláció miatt „jogosan” kamatot kérnek, a vagyoni szegregáció matematikai kényszerré válik., hiszen a kamat, ha magasabb mint az infláció, valóban munka nélküli jövedelmet koncentrál, minél több kölcsön kerül a rendszerbe, annál nagyobb arányban jut munka nélkül jövedelemhez a kölcsönadó. Folyamatos gazdagodása exponenciális, hiszen a növekvő pénze mind kamatot követel, gyorsulva áramlik hozzá a társadalom vagyona, és elkerülhetetlen, hogy idővel mindenki neki dolgozzon. Ez teljes létvesztés, a közösség halála, totális virtualitás, hiszen csak néhány érdek határozza meg a közösség cselekvését.

 Ezt fokozza az is, hogy a nagy pénzmennyiség visszatartási lehetősége végképp hatalmi eszköz, amivel bárkit adósrabszolgaságba kényszeríthet, ha nem érti, hogy működik a pénzük azért, ha érti, akkor meg elég egy rossz egónak megértenie, legyőzi a teljes közösséget. A fenyegető hadsereget a közös pénzünkből fizeti, „akik csak a munkájukat végzik, hogy a családot etessék”

Hiteleket hosszú távra vesznek fel, vagyis a ciklus végére sima kamattal is min 1.5, 2 x pénzt fizetnek vissza, vagyis a követelések fele munka nélküli és pénzkibocsátás- valós kölcsön nélkül jött létre, nincs csereszköz fedezete, nincs eszköz amiből ki lehetne fizetni, vagyis csak újabb hitelből lehet törleszteni, az adóság csapda bezárult. Mászóval két házat építek fel, egyet magamnak, egyet a kölcsönadónak. Ezt már nem lehet megtermelni, és kezdődik a jövő felégetése, hogy a jelenben a kicsi buktát és a rendszer reformját elkerüljük.

Mi történik ha erőszakot teszünk és nem engedjük a kamatot.

A pénztúlkínálat a kölcsönzési lázzal, a látszólagos pénzbőséggel létrejön, fedezethiány és infláció elkerülhetetlen, vagyis aki kölcsönt vesz fel, gazdagodik, munka nélkül jut javakhoz. Ha nincs fékező kamat, akkor mindenki kölcsönt akar, és az infláció rémes méreteket ölt, a pénzrendszer összeomlik. Emberek valós munkájuk eredményét vesztették el.

Kényszerű pénzmennyiség szabályzás:

Ma ha kevés a pénz, kölcsönre kényszerülünk, mert nincs semmilyen etikus közösségi rendszer ennek megoldására. Viszont a kölcsönnel való magán pénzteremtésnek nincs felső korlátja, annyit teremtünk amennyit akarunk, ezért pénztúlkínálat lesz, aminek nincs fedezete, így infláció keletkezeik.

Ekkor a kölcsönadók kénytelenek kamatot kérni, ha eddig nem tették volna, amivel a hitelfelvételi kedvet csökkentik.

Ez egy hektikusan viselkedő rendszer, mert a következménye időben eltolva jelentkezik, használói megértés nélkül használják. Ennek szabályzására hozták létre a jegybanki alapkamat szabályzást, ahol legalább komolyabb információk birtokában képesek előrelátóbban szabályozni. Kamat emelés csökkenti a hitelfelvételi kedvet, így csökkenti a pénzmennyiséget, így az inflációt, és fordítva. Primitív rendszer és lényegében az agónia elnyújtására alkalmas,

A pénzbirtokosok számára az aranytojás tojó tyúk véletlen levágása ellen véd és a hatalom gyakorlásának eszköze. 

Mi következik ebből:

1. a kamat és az infláció elválaszthatatlan része a hitelpénznek. De hitel majd a kamat, és infláció az egyik legnagyobb létpusztító rabló intézmény, melynek minden létalapját meg kell szüntetnünk. 

2. Minden olyan szabályzás ami központosított, annak beavatódott kezelőinek végtelen hatalmat adhat, lásd világválságok finom szabályzása a kamatlábtolókán keresztül. Vagyis csak olyan rendszer jöhet szóba, ahol a szabályzás is mindenkinek egyenlően elérhető.

4.      Gazdasági befektetés:

Itt termelő, értékteremtő eszközre veszünk fel kölcsönt. Ez a közösségi tulajdon témakörébe tartozik, és annak felszámolását eredményezi.

Gazdasági ötletemet a közösség elé tálalva, megmutatva, hogy mennyire hasznos a termék. Kölcsönt kérek a közösségtől (ma a bankon keresztül a közösség tudta nélkül), a közös megvalósítás helyett. Az ő pénzükön irányítom a munkájukat a gyár felépítésére, vagyis az ő pénzükből az ő munkájukkal létrejön a gyár, ahol ők fognak dolgozni és a termékeket is ők vásárolják meg.

A termék árába be van építve, hogy a kölcsönt vissza lehessen fizetni, vagyis az emberek a termék megvásárlásakor fizetik ki, hogy a közös alkotásból kivásárolják és a továbbiakban profitot, munka nélküli rabló jövedelmet kényszerítsenek rájuk.

Az eredmény, hogy közös munkánk egy emberé lett, monopol hatalmával visszaél és a profiton keresztül a teljes közösség munkaképességét fordíthatja saját ötleteinek, magvalósítására. A közösséget saját virtuális valóságába kényszeríti. Jövedelme a teljes közösség jövedelméhez mérhető.

A pénzforgalom megakasztásával, a pénzeszköz blokkolásával, hitelkényszer generálhat, adósrabszolgaságon még tovább növelheti  a közösség munkája feletti irányítást.  Talán ez az egyik legdurvább hatalomnövelő variáció.

Verseny csak egyenlő feltételek között létezik, az embereknek csak munkaképességük az amit versenyeztethetnek. A legkisebb titkolt szakmai tudás (közkincs bitorlás), technológia, több ember összetett munkájával létrejött cég, vállalat, múlti a versenyben csak saját túlélését képes nézni, és csak saját léptékében versenyez, természet és az ember csak elszenvedője lehet a csatának. Azért mert egy vállalkozás rosszul működik, nincs joga a közösséget arra kényszeríteni, hogy felépítsen egy új gyárat, piacot, szakmai közösséget, hiszen azt mind a közösség hozta létre, tette lehetővé, így nem lehet a magántulajdona senkinek, csak saját munkájának arányában.

Betiltani semmit nem lehet és nem is szabad, olyan rendszert kell működtetni, mely ennek alapját szünteti meg, jobb lehetőséget biztosít.

Ahogy fent úgy lent, amíg saját működésünkben a mai rendszer intézményeihez ragaszkodunk (itt kölcsön, magán tulajdon jelen formái) a mátrixban maradunk. No persze kilépni csak akkor lehet, ha ezen intézmények helyett végre közösen meglakottjuk az ujjakat. Remélhetőleg ennek van itt az ideje.

Hamvas Gábor