A svájci frank árfolyama az utóbbi napokban csökkenőben van (ma délben 214 forint közelében állt) a pár nappal korábbi nagy riadalmat okozó csúcsdöntési kísérlete után. A devizahiteleseknek ez egyelőre csak apró könnyebbség, hiszen a 2006-2008-as időszakban, amikor kölcsöneiket felvették, az árfolyam a 150-180 forintos sávban mozgott. Mára tömegessé vált a fizetésképtelenség és százezreket fenyeget anyagi csőd. Vajon mikor szabadulhat meg az ország ettől a csapástól?

Nyilvánvaló, hogy a devizahitelesek kínjaiért jelentős mértékben ők maguk is okolhatók, mert nem mérték fel kellőképpen a külföldi devizában való eladósodás veszélyeit, s szívesebben hallgattak a kereskedelmi pénzintézetek marketingjének szirénhangjaira, mint – például a Magyar Nemzeti Banktól érkező – figyelmeztetésekre.

A Banki Hitelkárosultak Egyesületének becslése szerint 2011-ben 300 ezer családot fenyeget csőd, mert nem tudja törleszteni hiteleit. Lénárd Mariann, az egyesület főtitkára a hvg.hu-nak kifejtette, hogy csaknem százezren váltak fizetésképtelenné az utóbbi években, és ugyanennyien tartoznak több havi törlesztéssel. A PSZÁF tavaly novemberi statisztikája szerint 100 ezer felmondott hitel van Magyarországon, 105 ezret pedig késve törlesztenek, így a bankok valószínűleg előbb-utóbb ezeket is felmondják.

Fotó: hvg.hu

A PSZÁF adatai szerint már szeptember végére meghaladta az 1500 milliárd forintot a 90 napnál hosszabb tartozással kezelt hitelállomány a magyar bankrendszerben, s három hónap alatt több mint 100 milliárd forinttal nőtt ez az érték. (A lejárt hitelekből közel egyenlő arányban részesedett a vállalati és a lakossági szektor: a lakossági hitelek 658,3 milliárd forintot, a vállalatiak 720,5 milliárd forintot tettek ki.)

Ha a tendencia az utolsó negyedévben is folytatódott, könnyen megbecsülhető az év végi adat is. Különösen a devizahitelesek csúsztak meg a törlesztésekkel, hiszen a körükben csaknem 70 milliárd forinttal emelkedett a tavalyi harmadik negyedévben a három hónapos törlesztési késedelmet szenvedő állomány.

A PSZÁF statisztikáiból az is kiderül, hogy majdnem minden harmadik lakossági ügyfélnek volt már valamilyen nehézsége hitelének törlesztésekor. A teljes 7301 milliárd forintos állományból 5018 milliárd forintnyit az eredeti feltételekkel törlesztettek, azaz nem terhelte őket lejárt tartozás. A devizahitelek 5130,5 milliárd forintos állományából 1833,545 milliárd forint értékű kölcsönhöz kapcsolódott valamilyen probléma, azaz a devizaadósságok visszafizetésénél sokkal magasabb arányban keletkeztek nehézségek.

Felmerül tehát, hogy jobb volna a devizahiteleket forintalapúra váltani. A felügyelet adatai szerint azonban már tavaly szeptember végén 696 milliárd forintot emésztett volna fel a teljes átváltás. Ez olyan hatalmas összeg, hogy valószínűtlenné teszi egy központi átváltási program beindítását.

A Magyar Nemzeti Bank pénzügyi stabilitásért felelős részlegének két vezető elemzője, Balás Tamás és Nagy Márton a Hitelintézeti Szemlében és az MNB-Szemlében is közzétett tanulmányában részletesen megvizsgálta a devizahitelezésben érintett különböző szereplők (állam, bankok, jegybank és más piaci vállalkozások) lehetséges fellépését az átváltásban. Arra jutottak azonban, hogy az átváltás senkinek sem érdeke.

Leszögezték ugyan, hogy a devizahitel-állományból eredő kockázatok mérséklésének egyik legkézenfekvőbb eszköze a devizahitelek forinthitelekre váltása lehetne.

Csakhogy ebben az esetben a gazdasági szereplők között egy költség- és árfolyam-kockázati transzfer történne. Ebben az adósok csak ugyanakkora vagy kisebb törlesztőrészlet mellett lennének hajlandók átváltani a devizahitelüket forintra. Az átváltásnál azonban nemcsak költség-, hanem árfolyam-kockázati transzfer is lejátszódik, ami azzal jár, hogy a háztartások nyitott devizapozícióját egy másik szektornak kellene „megvennie”. Emiatt nincs olyan átváltási technika, amely csökkentené a kockázatokat. Sőt, ha az állam vagy a jegybank átvenné a háztartások nyitott devizapozícióját, az növelné az ország sérülékenységét és a reálgazdasági költségeket. Ennek következtében a devizahitel-állományból eredő kockázatokat a makrogazdasági stabilitás, azaz az alacsony inflációt, illetve a külső és belső egyensúlyt javító gazdaságpolitika mérsékelheti.

A részleteket vizsgálva kiderül, hogy a magyar háztartásoknak a tavalyi első félév végén már közel 10 600 milliárd forintnyi, a GDP 40 százalékának megfelelő hiteltartozása volt. A devizahitelek ezen belül hozzávetőleg 7300 milliárd forintot (a GDP 28 százaléka) tettek ki, ami a teljes állomány kétharmada. Ezt a magas állományi arányt a devizahitelek 2008 második felében érték el, azóta az arányuk lényegében stagnált, kissé csökkent. A devizahitel-állomány több mint 90 százalékát svájci frankban és mintegy 7 százalékát euróban denominálták.

Fotó: MNB-Szemle

A devizahitelezés egyik fő oka a belföldi és a külföldi kamatok különbözete volt. Hazánkban a kamatkülönbözet kialakulásához az országkockázati prémium megnövelésével a laza fiskális politika, illetve a magas államadósság is hozzájárult. A felzárkózási folyamattal együtt járó magasabb infláció szintén emelte a belföldi nominális kamatlábat, így a nominális kamatkülönbözetet is. Emellett más tényezők, például a fiskális ösztönzők híján életképtelen forint alapú jelzáloglevek, illetve a fix kamatozású forinthitelek s a szűk árfolyamsáv hatásai is megjelentek.

Az átlagosan 15 év hátralévő lejáratú jelzáloghitelek magas aránya miatt a fennálló devizahitel-állomány csak igen lassú ütemben épülhet le. Az MNB szakértőinek közelítő becslései alapján új devizahitel-kihelyezések hiányában 5 év alatt épülne le a jelenlegi állomány 30-35 százaléka. Az a jó hír, hogy a GDP-arányos devizahitel-állomány új folyósítás nélkül, 4 százalékos gazdasági növekedés mellett, 5 év alatt 24 százalékról 13 százalékra csökkenne. Minél nagyobb tehát a gazdasági növekedés, annál gyorsabban ki lehet nőni a devizahitelezés problémáját – írja Balás Tamás és Nagy Márton.

A tanulmány szerint a forint árfolyamának leértékelődése hagyományosan javítja az exportorientált vállalatok versenyképességét, ami ösztönzi a kibocsátást. Ugyanakkor a leértékelődés a magas devizahitel-állomány miatt a növekedést visszafoghatja. A devizahitelek magas aránya következtében a magánszektorban, azon belül is főként a háztartási szektorban a leértékelődés a devizahitelek törlesztőrészletének emelkedése révén csökkentené a rendelkezésre álló jövedelmet, és a devizahitel-tartozás növekedése vagyoncsökkenést okozna.

Fotó: HVG

A bankoknál a forint gyengülése miatti gazdaságot visszafogó hatás erőssége attól függ, hogy milyen nagyságú a pénzügyi intézmények hitelezési képessége és hajlandósága. Minél erősebb a bankrendszer likviditási- és tőkehelyzete, annál kevésbé lassíthatja a gazdasági növekedést a leértékelődés. Ha a tőke- és likviditási pozíció romlása korlátozza a bankok hitelezési képességét, akkor az intézmények csökkentik a hitelkibocsátásukat, ami alacsonyabb gazdasági növekedéshez vezethet.

Az alacsonyabb növekedés rontja a bankok likviditási helyzetét és ügyfélportfóliójának minőségét, amire a bankrendszer a hitelezési feltételek további szigorításával válaszol, ezzel pedig tovább gyengíti a gazdasági teljesítményt. A gyorsuló negatív spirál mély gazdasági recessziót okozhat – állítják az elemzők.

Mindeközben minél nagyobb a devizahitelek súlya, annál kisebb lehet egy jegybanki kamatváltoztatásnak a hitelkibocsátásra gyakorolt hatása is, ugyanis a jegybanki kamatpolitika nincs hatással a külföldi devizában denominált kamatok nagyságára. Egy kamatemelés esetén azonban a belföldi és a külföldi devizában denominált hitelek kamatkülönbsége nő, ami a „relatív olcsóság” miatt növelheti a devizahitelek iránti keresletet.

A devizahitelek magas szintje a monetáris transzmisszió gyengítése mellett pénzügyi stabilitási kockázatok növekedését is okozza. Az árfolyam leértékelődése gyorsan megjelenik az ügyfelek törlesztőrészleteinek emelkedésében. A magasabb törlesztőrészlet csökkenti az ügyfelek fizetési képességét, illetve növeli a nem teljesítés valószínűségét. Az árfolyam leértékelődése rontja a jelzáloghitelek fedezettségét is. A leértékelődés így összességében rontja a bankok jövedelmezőségét és tőkehelyzetét, ami pénzügyi stabilitási szempontból kedvezőtlen – állapítja meg Balás Tamás és Nagy Márton.

hvg.hu