Azonnali, 60-70 százalékos infláció, tömeges munkanélküliség, a megtakarítások elértéktelenedése, a középosztály megszűnte – ez lehet egy valutaválsággal kezdődő államcsőd hatása. A kilábalás pedig nemcsak lassú, de kétséges is. Az FN Argentína és Izland példáját vizsgálta. Magyarországon nincs ekkora vész, végső esetben az EU-ban bízhatunk.

Egyre több elemzésben találkozhatunk a napokban az államcsőd kifejezéssel, amely a szaksajtót legutóbb tavaly októberben, az izlandi gazdaság látványos összecsuklásakor foglalkoztatta. Az FN Argentína és Izland példáján tanulmányozta, hogyan üt be a krach, mi vezet odáig, és mi lehet a megoldás. Hazánk hivatalosan egyszer, a 80-as évek elején járt már a szakadék szélén, amikor perceken múlott az éppen aktuális adósságtörlesztés átutalása; akkor megúsztuk.

Valutaválsággal kezdődik

A versenyképtelen argentin gazdaság 141 milliárd dolláros adósság súlya alatt roppant meg végleg 2002 februárjában. Akkor a kormány és a jegybank végérvényesen eltekintett a peso árfolyamát a dollárhoz 1:1 arányban rögzítő valutatáblától, és szabadon engedte az argentin deviza árfolyamát.

A valutaválság napokon belül drámaivá fokozódott: egy dollárért az addigi egy helyett 2,5 pesót adtak – mintha most egy euró 600 forintot érne. A kormány akkor úgy rendelkezett, hogy a banki megtakarításokat a pénzintézeteknek 1/1,4-es árfolyamon kell pesóra váltaniuk, vagyis a pesó összeomlásából eredő veszteséget megosztották a betétesek és a bankok között. A kitört pánik mértékére jellemző, hogy a rendőrség megszállta a jegybank épületét, miután az a pletyka terjedt Buenos Airesben, hogy valakik külföldre akarják csempészni a központi bank devizatartalékait.

A valutaválság azonnal romba döntötte a gazdaságot: a behozatal pesóban mért drágulása nyomán 2002 első negyedévében hivatalosan 10 százalékos volt az infláció, de fogyasztóvédelmi szövetségek beszámolói szerint a háztartások költségei éves összevetésben 60 százalékkal emelkedtek – miután a keresetek természetesen a korábbi szinten maradtak. 100 ezer üzlet zárt be, 22 százalékosra nőtt a munkanélküliség, és a lakosság 45 százaléka a hivatalos szegénységi küszöbnél kevesebb pénzből élt. A káoszt növelte, hogy a kormány a közalkalmazottak fizetését a pénzjegynyomda beindításával finanszírozta.

Az általános sztrájkok és zavargások mindennapossá váltak, volt olyan összetűzés, amelyik 25 halálos áldozatot követelt. Argentínának 2001 decembere és 2002 januárja között három elnöke volt.

Izlandon három helyi nagybank összeomlásával kezdődött a mélyrepülés tavaly októberben: a pénzintézetek összesen 61 milliárd dollárnyi adósságot hagytak maguk után. A csődök nyomán Izland adósságát senki nem volt hajlandó finanszírozni, így a koronának – vevők hiányában – nem is volt árfolyama a devizapiacon. Az izlandi – egyébként banki részvényektől „túlsúlyos” - tőzsdeindex azonnal elveszítette értéke 77 százalékát.

A deviza akkora érték lett hirtelen, hogy a feketézés visszaszorítása érdekében csak az kaphatott hivatalosan eurót, fontot vagy dollárt, akinek érvényes hajó- vagy repülőjegye volt. Cégek csak úgy juthattak kemény valutához, ha igazolták: létfontosságú cikkeket – üzemanyagot, élelmet, orvosságot – vásárolnak rajta. A határt nyilván nehéz volt meghúzni: Izland a geotermikus energián és a halon kívül minden szükségletét külföldről fedezi.

A szigetország jegybankja kapkodni kezdett: először a gazdaság élénkítése érdekében 3,5 százalékponttal, 12 százalékosra csökkentették az alapkamatot, ami elemzők szerint a bankóprés beindításával egyenértékű döntés. Október

végén 18 százalékosra emelték a kamatszintet az elszabaduló infláció miatt.

Novemberben már 17 százalékos volt az infláció, a pénzügyminisztérium hivatalos prognózisa szerint idén 9,6 százalékos lesz a gazdasági visszaesés. Elemzők 2009-re 75 százalékos inflációt is elképzelhetőnek tartanak, és a szigeten addig ismeretlen munkanélküliséghez is sok család hozzászokhat csakúgy, mint a politikai elit a tüntetésekhez és a sztrájkokhoz: január végén például körbevették, ütögették és tojással dobálták a miniszterelnök autóját.

Mindig az eladósodottság visz csődbe

A fedezet nélküli pénzteremtést lehetővé tevő valutatábla 1991-es bevezetése leszorította a korábbi hiperinflációt, és fényes perspektívát teremtett Argentína gazdasága számára. A szolid növekedésben és a dollárhoz rögzített pesóban bízva a lakosság, az önkormányzatok, és az állam is eladósodott – persze devizában, hiszen a hazai pénzben törtnő hitelezést az árfolyamrendszer korlátozta.

A rossz gazdaságszerkezet – például a pazarló, de jó érdekérvényesítő képességű állami nagyvállalatok jelentős és mérséklődni képtelen aránya – és Argentína devizabevételeit elsősorban jelentő euró leértékelődése nyomán a gazdasági növekedés lelassult, majd megállt. Az egyre növekvő küladósság pedig bedöntötte a gazdaságot.

Izland útja is hasonló volt a csőd felé. A kis ország gazdaságát a hazai tulajdonú bankszféra és a túlfűtött (magas inflációval és adóssággal járó) növekedés jellemezte a gazdasági világválság beköszöntekor. A bankok a 15,5 százalékos jegybanki alapkamat mellett egyre kedvezőbb, zömében devizaalapú hitelekkel vonzották a friss pénzt a lyukak betömésére, egészen addig, amíg Amerikából kiindulva be nem fagytak a devizapiacok. Az összeomló három izlandi nagybank a sziget GDP-jének tizenkétszeresét hagyta hátra adósságként.

Felállni hosszú és fájdalmas

A hét évvel ezelőtti argentin összeomlás utóéletéről persze többet tudunk, de egyértelműen jó hírek nem érkeztek Dél-Amerikából. A peso összességében 70 százalékos leértékelődése beindította az argentin agrárium motorjait és a kivitelt, valamelyest nőtt a foglalkoztatottság és a fogyasztás is, így az ország GDP-je 2003-ban 8,4, 2004-ban 9, 2005-ben 8 százalékkal bővült, bár volt honnan: 1998 és 2002 között 20 százalékkal zsugorodott az ország gazdasága. A sztrájkok, felvonulások, tiltakozások azóta is megszokottak Buenos Airesben, a középosztály erősödéséről pedig nem kaptunk hírt.

Izland modell- és kultúraváltással keresi a kiutat. Január végén sikertelen koalíciós alku és torokrák miatt lemondott Haarde minszterelnök, akit a szociáldemokrata és vállaltan leszbikus Johanna Sigurdardottir váltott ideiglenes kormányfőként. Hatalomra jutva lemondásra szólította fel a jegybanktanács tagjait, akiket a válság felelősének tart, és tárgyalásokat kezdeményezett az EU-val Izland csatlakozásáról. Pénzügyminisztere a választási törvény módosításáról, a közvetlen demokrácia erősítéséről és a gazdasági nehézségekkel való nyílt szembenézés fontosságáról beszélt. Izland

április 25-én új politikai elitet választ, amely minden bizonnyal két év alatt, gyorsított eljárással az euró védelme alá tereli az ország gazdaságát.

Magyarország más

Hazánk adóssága súlyos, de össze sem vethető Izlandéval: itthon a magánszektor adósságállománya a GDP 62 százaléka, Izlandon ez az arány az összeomlás előtt 407 százalék volt.

A félelem nem is ezért uralja a piacokat manapság: a legrosszabb forgatókönyv szerint az egyre gyengülő forint nyomán nagyon sokan nem fogják tudni kifizetni egyre nagyobb összegű törlesztőrészleteiket, ami az ingatlanpiac összeomlásához, bankcsődökhöz és a pénzügyi szektor után a reálgazdaság megnyomorodásához vezethet. Vélhetően ezért fordultak el a tőzsdén a befektetők az OTP papírjaitól; a bank két nap alatt elveszítette piaci értéke ötödét.

A borúlátó szcenárió megvalósulása nemcsak nekünk fájna, hanem többek között Ausztriának, Németországnak és Olaszországnak is: ezen országok bankjai is nagyon komoly összegeket hiteleztek magyar cégeknek és magánszemélyeknek.

350 forintos euróárfolyamnál tömeges csődök jönnének, amelyek akár az osztrák bankrendszert is megroppanthatják. Ilyenkor ismét igazán számítana EU-tagságunk: van akkora csődhullám, amelyet a közösség nem nézhet tétlenül – mondta az FN-nek Suppan Gergely. A Takarékbank elemzője szerint radikálisabb reformok kihúzhatnák az országot a bajból: kisebb állami újraelosztás előbb-utóbb erősítené a bizalmat, ami a gyorsan csökkenő kamatszintben is megjelenne.

Vessük tekintetünket Írországra – válaszolta kérdésünkre Samu János. Ott a kormány a GDP értékének dupláját elérő garanciát vállalt hitelekre – amelyeket könnyen érvényesíthetnek –, ráadásul az idei államháztartási hiány elérheti a hazai össztermék 10 százalékát. Az EU eddig hallani sem akart arról, hogy Írországgal közösen bocsásson ki kötvényeket, de a német pénzügyminiszter kedden már hajlandónak mutatkozott a hitelezés beindítására. Vélhetően a közösség többi gazdag országa is hajlandó volna a zsebébe nyúlni – mondta a Concorde Zrt. makroelemzője. Bár hozzátette: Írországban euróval fizetnek.

fn.hu