Szeretettel köszöntelek a Bankhitellel élők közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Bankhitellel élők vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Bankhitellel élők közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Bankhitellel élők vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Bankhitellel élők közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Bankhitellel élők vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Bankhitellel élők közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Bankhitellel élők vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Hiába lenne szükség szigorításra, a napokban mégis inkább tovább könnyítettek a magyarországi biztosítási ügynökök képzési kötelezettségén, hitelt pedig eleve szinte bárki, bármilyen felkészültséggel korlátlanul közvetíthet. Eközben egyre több jel utal arra, hogy az ügynökök célja nem az ügyfélnek leginkább kedvező terméket eladni, hanem azt, amely után nekik nagyobb jutalék „esik le”. A történetnek ugyanis részesei az egymással versengő bankok és biztosítók is, amelyek egyre magasabb jutalékot hajlandók fizetni az ügynököknek az ügyfélszerzésért. A hitelpiacon így folytatódhat a „válts olcsóbbra” jelszóval folytatott ügyfélátcsábítás, a biztosítások között pedig sláger marad a drága, ezért az ügynöknek kitűnően jövedelmező, ám korántsem kockázatmentes, befektetéshez kötött (unit-linked) módozat.
Mohók és kapzsiak! – tömören így jellemezte a minap elveszített ügyfeleit egy hazai bankvezető. Elkeseredett kirohanásának hátterében az áll, hogy tavaly a nem túl attraktív hozamok láttán jó néhány kliense mondott búcsút bankja befektetési termékpalettájának, s a gyönyörű jövőképpel csábító ügynökökre hallgatva befektetési egységhez kapcsolt (unit-linked) életbiztosítást kötött. Az érintett ügyfelek meg sem hallották, hogy a tényleg elképesztő 50, vagy akár 70 százalékos múltbéli hozamok a jövőre nézve nem jelentenek semmiféle garanciát, a nagy nyereséggel kecsegtető, főként ázsiai részvényekbe fektető eszközalapok pedig rendkívül kockázatosak, nagy veszteséget is hozhatnak. Mint mára kiderült, hoztak is. Csak fogták a pénzüket, és futottak.
Banki szakemberek szerint azonban nem csupán az ázsiai
alapokkal kapcsolatos intelmek találnak gyakorta süket fülekre. Az
emberek sajnos általában is hajlamosak rá, hogy a pénzügyi termékekkel
kapcsolatos megszívlelendőkből csupán a kellemes dolgokat hallják meg.
Márpedig éppen ez az, ami kapóra jön az ügynököknek, akik magabiztos
fellépéssel és a profizmus látszatát keltve szinte bármit el tudnak
adni. Rajzok: Dániel András
Ez persze a világon mindenhol így van, de a hitel- és a biztosítási
ügynökök magyarországi térnyerése mégis több szempontból nyugtalanító.
Egyrészt sok szakértőben komoly aggodalmat kelt, hogy vajon értik-e az
ügynökök a szakmát? A pénzügyi termékek világszerte egyre
bonyolultabbak, miközben a magyar ügyfelek döntő részének a
legcsekélyebb köze sincs a gazdasághoz, fogalmuk sincs annak alapvető
törvényszerűségeiről. Sok jól képzett és korrekt tanácsadóra lenne
szükség, kérdéses azonban, hogy a jórészt mindenféle egyéb szakmából
érkező ügynökök mennyire felelnek meg e kritériumoknak. A kérdést
különösen az teszi ma aktuálissá, hogy a korábbi tervekkel ellentétben
mégsem szigorítják a biztosítási ügynökökkel szemben támasztott törvényi
elvárásokat, annak ellenére, hogy a szerepük folyamatosan nő az
értékesítésben.
HÁTTÉRBE SZORULÓ FOGYASZTÓ.
Elméletileg az ügynök az ügyfél számára legkedvezőbb pénzügyi megoldást keresi, s adja el kliensének, legyen az akár biztosítás, akár hitel, akár bármely egyéb termék. Több szakértő is egyöntetűen azt állította viszont lapunknak, hogy a gyakorlat teljesen más. „Akkora a jutalékverseny, hogy bátran kijelenthető: ma a piacot a közvetítők mozgatják” – vallja Filvig István, a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) elnöke. Ha pedig ez igaz, félő, hogy a közvetítő nem annak alapján ajánl terméket, hogy az mennyire jó a fogyasztónak, vagy mennyire illeszkedik az élethelyzetéhez, hanem az lesz a legfőbb szempont, hogy ő melyik termékből tudja a nagyobb hasznot húzni.
A Mabisz elnöke különösen aggályosnak tartja a jelenséget a unit-linked termékek esetében. Véleménye szerint e befektetési termékek valósággal elárasztották a piacot, de az ügyfelek többsége valójában nincs tisztában azzal, mekkora kockázatot vállal. „Németországban és Ausztriában a családok először biztonságos termékekbe fektetnek, s csak a harmadik-negyedik szerződésükre befizetett pénzük vándorol kockázatos unit-linked biztosításba” – teszi hozzá. Nálunk viszont az ügynökök ezt a terméket terítették sok tízmilliárdos tételben az alapvetően kockázatkerülő lakosságnak.
Miután
a tavalyi slágerpiac – a kínai – beomlott, s a múltbéli hozamokról
egyre kevésbé lehet csodás grafikonokat mutogatni, az idén már inkább a
banki hitelek eladása a jó üzlet az ügynököknek. Ki ne szeretné
csökkenteni eladósodottságát, s lecserélni hitelét egy kedvezőbb
kamatozású kölcsönre? Ehhez ajánlkoznak segítőként a hitelügynökök – az
új kihelyezések közel 50 százalékát már ők adják el –, gyakran valós
megtakarítást biztosítva az ügyfélnek. Ám sajnos gyakori, hogy a
jutalékra hajtó ügynök akkor is beráncigálja a váltásba az adóst, ha
annak a lépés a rejtett költségek miatt nem éri meg. Még rosszabb, ha
néhány hét után egy újabb csereajánlattal kopogtat az ügyfélnél. Ez
ugyanis már nagy valószínűséggel csak neki hoz hasznot (Ügynökbuli –
Figyelő, 2008/ 20. szám). A többes – azaz több pénzintézet termékeit is
terítő – ügynökök jó része évente körbejáratja hitelportfólióját a vele
szerződésben álló bankok között, s akár jó az az ügyfélnek, akár nem,
rábeszélik őket a bankváltásra. Pedig egy ötmilliós hitelnél az
előtörlesztés költsége egy-két évnyi törlesztést követően akár 50–60
ezer forintra is rúghat, és ezt az összeget nem minden esetben nyeri
vissza az ügyfél a bankváltással.
Magától értetődő, hogy a
banknak az ügyfél elvesztése kárt okoz, ráadásul olyan méreteket öltött a
hitelek táncoltatása, hogy az már tervezhetetlenné is teszi a
hitelezést. A bank érdeke értelemszerűen az ügyfél megtartása, az
ügynöké pedig annak átcsábítása egy másik hitelbe. Nem véletlen, hogy
nemrég Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is megjegyezte:
„Borzasztó fontos lenne, hogy közelítsenek egymáshoz az érdekeltségi
rendszerek.”
Nyilvánvaló, hogy a hazai ügynök – nemzetközi
összevetésben is magas – költségét az ügyfél fizeti, más kérdés, hogy
ezzel az átlag befektető, illetve hitelfelvevő többnyire nincs
tisztában. Nem véletlenül mondja például Gyuris Dániel, a Földhitel- és
Jelzálogbank (FHB) vezérigazgatója, hogy a jutalék mértékét kötelezően
közölni kellene az ügyfelekkel. Persze korántsem tűnik életszerűnek az a
jelenet, ahol az ügynök közli az ügyféllel: „Itt van ez a 10 éves
unit-linked szerződés, amelynek kitűnő hozama lesz. Az első évben tessék
300 ezer forintot befizetni, s az rögtön az én zsebembe vándorol.” S
hasonlóképpen, eljátszva a hitelügynököt: „Uram, cserélje le 10 milliós
hitelét, mert a havi törlesztőrészlete rögtön 60-ról 59 ezer forintra
csökken – nekem ez nagy üzlet, 200 ezer forint ketyeg belőle. Szóval,
itt tessék aláírni!”
Valószínű, hogy ha az emberek tisztában lennének a sikertermékek
díjaival, lennének néhányan, akik elállnak a szerződéskötéstől. A döntő
többség számára azonban bevállalható, hogy az ügynök tisztességgel keres
akkor, ha szakmai felkészültsége megfelelő, s az ügyfél szempontjait is
szem előtt tartja – vagyis, ha megdolgozik a pénzéért. Azon, hogy
teljesen jutalékvezéreltté vált a piac, nemigen lehet rövid távon
változtatni, az ügynökök képzettségének, felkészültségének kérdése
azonban megosztja a szakmát is. Miközben a diploma jelentősége az elmúlt
években felértékelődött – a pénzintézetek például a mezei titkárnői,
asszisztensi állások mellett a banki ügyintézőktől és call centeresektől
is felsőfokú végzettséget várnak el –, hitelügynök lényegében nulla
végzettséggel és képzéssel bárki lehet, és a biztosítói tanácsadókkal és
értékesítőkkel szemben sem túlságosan magasak az elvárások. Mindennek
köszönhetően a független pénzügyi közvetítőknél már az alapokkal is
komoly gondok vannak. Tavaly még szakács, tanár, ápolónő vagy mérnök
volt, aki ma gyorstalpaló tanfolyamon szedi magára a pénzügyi
ismereteket. A drága termékek eladásából befolyó tekintélyes jutalék sok
ügynököt segített gyors meggazdagodáshoz, ezért vonzóvá vált ez a
szakma. S szintén ez volt az alapja a semmiből hatalmas vállalkozássá
fejlődő független ügynökcég, a Brokernet sikerének.
Érdekes
kérdés, miért vár el legalább valamiféle képzettséget az állam a
biztosítási ügynököktől, miközben a hitelügynököktől semmit. A helyzetet
Zsoldos Miklós, az Union Biztosító elnök-vezérigazgatója így jellemzi:
„Nonszensz, hogy egy 15 évnyi eladósodással járó, 10 millió forintos
jelzáloghitelt elvileg mindenfajta képzettség vagy vizsga nélkül eladhat
egy hitelközvetítő, ugyanakkor egy 25 ezer forintos autóbiztosítás
eladását vizsgához kötik.”
Miközben a mások irányába, illetve kívülről megfogal- mazott
bírálatoknak se szeri, se száma, a lapunk által megkérdezett néhány
privátbank, bank és biztosító saját elmondása szerint náluk
professzionális a képzési szisztéma. A cégek többlépcsős rendszere
elméletileg valóban sokat markol: az értékesítők a bank vagy biztosító
saját termékei mellett tanulnak némi jogot, tőzsdei és bankismereteket,
pénzügyi számtant, egy kis mikro- és makroökonómiát és az eladáshoz
szükséges technikákat. A legfelkészültebbek elméletileg a privátbanki
tanácsadók, a legjobb szellemi kondícióban a call centerben ülő,
jellemzően egyetemista alkalmazottak vannak, az életbiztosítások
értékesítőinek az oktatása viszont már inkább emlékeztet egy
kereskedelmi gyorstalpaló kurzusra.
MKB. A pénzintézet
privátbanki tanácsadóinál alapfeltétel a gazdasági szakirányú felsőfokú
végzettség, valamint a Nemzetközi Bankárképző egyéves tanfolyamát
lezáró tőzsdei szakvizsgája. Ezt követően a leendő tanácsadók néhány
nap erejéig a gyakorlatba is belekóstolnak a bank treasuryjében, és
csak ezután ismerik meg a pénzintézet saját befektetési termékeit.
RAIFFEISEN.
A bank 142 fiókjának közel 700 ügyintézője néhány hónap alatt sajátítja
el a bank termékeivel kapcsolatos alapismereteket, majd a coachok által
irányított 3–6 hónapos értékesítési tanfolyamon az ügyfélszolgálattal,
az aláírás azonosításával és az értékpapírjoggal ismerkedik meg. Ezt
követően kéthetente (nem kötelező jelleggel) illik részt venniük a 10
kérdéses – elektronikus úton bonyolított – elmebajnokságon, havonta ki
kell tölteniük azt a 30 kérdéses tesztet, amely az éppen futó akciókhoz
kapcsolódik, félévente pedig számot kell adniuk a teljes banki
termékportfólió mélyreható ismeretéről.
ING. A pénzintézet 2400
fős üzletkötői hálózatának új tagjai egy 3-4 napos alaptanfolyamon
esnek át (ez a lexikális tudást adja meg, kicsi jog, kicsi pénzügy,
kicsi biztosításmatematika, kicsi üzleti környezet), majd
termékmodul-oktatásokat kapnak részben hagyományos életbiztosítási,
részben unit-linked módozatokból. Az értékesítést csak az után
kezdhetik meg, hogy mindebből sikeresen levizsgáztak. A későbbiekben a
regionális oktatók, illetve a vezető üzletkötők is oktatják az
ügynököket, továbbá minden új termék bevezetését külön oktatás és külön
vizsga előzi meg. A befektetéssel kombinált életbiztosítások
értékesítői nem adhatnak befektetési tanácsadást, s hozamígéretet nem
mondhatnak. A külső értékesítési partnerek igény szerint kapnak
oktatást az ING-től.
ALLIANZ. Ahhoz, hogy valaki az Allianz
durván 2 ezer fős üzletkötői hálózatának tagja lehessen, érettségivel
kell rendelkeznie és el kell végeznie egy 40 órás alaptanfolyamot, hogy
tisztában legyen az alapvető jogi, és biztosítási fogalmakkal, valamint
ismerjen néhány banki és biztosítói alapterméket. Mindezt bármelyik
fiókban megteheti a társaság intranetén keresztül (e-learning), majd a
tanfolyam végén le kell vizsgáznia, hogy elkezdhesse az üzletkötői
tevékenységet. Az aktív munka első évében egy úgynevezett gyakornoki
program részeként mindenki további szakmai képzést kap (attól függően,
hogy milyen típusú biztosítások értékesítésére szakosodott), valamint
értékesítés- és tárgyalás-technikai tréningen vesz részt, a belépéstől
számított 1 év múlva pedig – valamint ezt követően minden évben egyszer
– megújítási vizsgát tesz a tananyagból. A unit-linked üzletkötőkre
szigorú belső szabályok vonatkoznak: nem „jósolhatnak” piaci trendeket,
nem viselkedhetnek befektetési tanácsadóként, de a cég kéthetente
megjelenő „befektetési jelentését” el kell tudniuk magyarázni. A
biztosító külső értékesítési partnerei (többes ügynökök, brókerek)
abban az esetben kapnak képzést az Allianztól, amennyiben azt igénylik.
Ezek
után a biztosítók érthetően nem fogadták kitörő örömmel, hogy miközben a
hitelügynökökkel szembeni követelmények változásáról csak vita folyik,
eredmény nélkül, a biztosítási ügynökökkel szembeni kívánalmakat a
hatóságok szigorítani akarták. A független közvetítők évek óta
úgynevezett okj-s (Országos Képzési Jegyzék – az államilag elismert,
akkreditált szakmák jegyzéke) képzésben vehetnek részt, s középfokú
biztosításközvetítő, vagy emelt szintű biztosítási tanácsadó képesítést
szerezhetnek. A biztosítótársaságok azonban eddig sem szerették a hosszú
távolléttel járó fejtágítást. „Amíg tanulnak, nem termelnek” – sommázza
az ellenérdeket az egyik biztosítós. Így a korábbi évtizedek gyakorlata
lényegében annyi volt, hogy néhány hetes gyorstalpaló tanfolyamon
kiképezték az ügynököket, s aztán hajrá, irány a piac. Mindezek után egy
európai uniós direktíva, illetve az ennek alapján készült hazai
törvénymódosítás nyomán úgy tűnt, hogy szigorodik a közvetítők képzése,
illetve vizsgáztatása. Tavaly október–novemberben az érdekeltek körében
már mindenki kongatta is a vészharangot, hogy nagy lesz a szigorítás.
Volt ugyanis egy olyan javaslat, amelyet úgy lehetett értelmezni, hogy
az majd teljesen bezárja a kapukat a szakma előtt. Az akkori verzió az
volt, hogy vagy felsőfokú végzettség, vagy okj-s képzés kell a
biztosításközvetítéshez.
BALETT-TÁNCOSBÓL BIZTOSÍTÁSI ÜGYNÖK. Ez
eleve több kérdést vetett fel: ha például van valakinek egy ének–zene
tanári diplomája, az jó-e a biztosításközvetítéshez? Ha meg ez sincs, és
kell az okj, akkor 2–3 hónapra minimum kiesik a szakma egy része a
bizniszből. Ez idő alatt finanszírozni kellett volna ezeket az embereket
valahogy a cégeknek, mert nem tudtak volna jutalékból megélni, ha
közben tanulniuk kell. A biztosítási szakma lobbierejét jól mutatja,
hogy végül négypárti konszenzus jött létre a parlamentben, és
decemberben felpuhították a javaslatot. Eltörölték az okj-kényszert a
belépéshez, és azt találták ki helyette, hogy legyen egy felügyelet
által meghatározott hatósági vizsga. Ennek a tartalmáról még májusban
sem lehetett tudni semmit, azt viszont már igen, hogy a Magyarországon
regisztrált 42 ezer biztosításközvetítő közül mindössze 17 ezren
felelnek meg az új kívánalmaknak, azaz rendelkeznek szakképesítéssel,
illetve diplomával, amely felmentést ad a tanfolyam, illetve a vizsga
letétele alól (a hitelügynökök száma nagyjából 20 ezerre rúg). Igaz, a
szakemberek szerint az új előírásokat elnézve mindenképpen vicces, hogy
bármilyen diploma megfelel. „Nem tudom, hogy egy szakképzett
balett-táncos, vagy egy óvónő csupán attól, hogy van diplomája, miért
értene automatikusan a biztosításhoz” – hívja fel a figyelmet a
szabályozás furcsaságára az egyik biztosítóvezér.
Ám még így is
25 ezer sem diplomával, sem képesítéssel nem rendelkező
biztosításközvetítő sorsa volt kérdéses: mindenki arra a
pénzügyminisztériumi rendeletre várt, amely a vizsga részleteit
szabályozza. Ennek hiányában félő volt, hogy június 30-ától – képzettség
hiányában – akár több ezer közvetítőt is törölhetnek a biztosítási
regiszterből. Aztán a múlt héten kiderült, kár volt izgulniuk az
ügynököknek, illetve a biztosítótársaságoknak: a rendelet sokkal enyhébb
lett, mint ahogy sokan várták.
Eddig az okj-s képzés egy 130
órás tanfolyam keretében zajlott, a végén négy írásbeli és egy szóbeli
vizsgával. Lakatos Judit, az ING Biztosító oktatási ügyvezetőigazgatója
szerint az ügynökjelöltek nagyjából 19 napig koptatták az iskolapadot.
Mostantól a biztosítókhoz tartozó közvetítőknek mindössze 30 órát kell
végighallgatniuk, a függetleneknek 40 órát, majd a végén egyetlen
feleletválasztós írásbeli vizsgát tenniük. Az egész egy hét alatt
lebonyolítható. Az okj-s képzés középfokú szakképzettségnek felelt meg,
míg az új alapfokú képzettséget ad, de ez is elég. A biztosítótársaságok
házon belül, kedvük szerint „lezavarhatják” a kurzust. Vagyis, a
szigorításokból semmi sem lett, sőt, még az eddiginél is sokkal
egyszerűbb lesz az államilag előírt minimális szakképesítés megszerzése.
KOCKÁZAT A FELKÉSZÜLETLENSÉG.
Úgy közeledett tehát a biztosítási, illetve a hitelbrókerekkel szembeni
törvényi elvárás, hogy az utóbbiakra vonatkozó közel nullához kezdett
konvergálni az előbbi. Tévedés azonban azt hinni, hogy a bankvezetők
közül mindenki örül annak, hogy a közvetítők szakmai hozzáértését
semmilyen jogszabály nem szabályozza. „Azt gondolom, ez maguknak a
bankoknak sem jó. Legfeljebb nagyon rövid távon lehet az” – mondta
például a Figyelőnek Papp Edit, az Erste Bank Hungary
elnök-vezérigazgatója. Ha ugyanis a közvetítő nem kellő körültekintéssel
jár el, a bank számára vállal pluszkockázatot. Éppen ezért az Erste
saját maga áldoz a közvetítők oktatására, s nem is szerződik olyan
céggel, amelynek munkatársai nem vettek részt ilyen oktatáson. Ennek
ellenére Papp Edit szerint a helyzet megoldásának kulcsa továbbra is a
jogalkotók kezében van, előírás híján a piaci szereplők saját
gondosságának és körültekintésének függvénye, milyen szintű képzésben
részesítik alkalmazottaikat, illetve szerződött partnereiket.
Az
enyhülő biztosítói szabályozás nyomán vélhetőleg tovább folyik majd a
vita arról, hogy a piac öntisztító mechanizmusa megoldja-e a problémákat
– kihullik-e magától a férgese –, vagy igenis külső, jogalkotói
beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy ne a pénzügyi intézmények, s
leginkább az ügyfelek fázzanak rá az ügynökök nem megfelelő
szakértelmére, kiemelkedő jutalékéhségére. Király Júlia, a Magyar
Nemzeti Bank alelnöke egyértelműen szabályozáspárti (interjúnkat lásd a
61. oldalon), s Harmati László, az FHB vezérigazgató-helyettese is azt
mondta a közelmúltban, hogy szabályozást sürget a helyzet.
JUTALÉK NÉLKÜL NINCS ÜZLET
Remekül példázza a jutalék vezérelte ügynöki értékesítés működését a nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz). A több mint két éve bevezetett konstrukcióból mindeddig alig néhány tízezer kelt el, holott kortól és befizetéstől függően 100, illetve 130 ezer forintos állami támogatás jár mellé – akárcsak az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokhoz. Utóbbival ellentétben azonban jóval nagyobb befektetési szabadságot élveznek a nyesz-t nyitók, s ami még ennél is fontosabb, sokkal olcsóbb a termék, mivel törvény által behatárolt, mekkora díjat számolhat fel a bank. Több befektetési szakember szerint a nyesz kizárólag azért nem ismertebb és népszerűbb, mert az ügynököknek nem éri meg eladni. Olyan alacsonyak a költségei, hogy nem fér bele egy zsíros közvetítői marzs, így a közvetítők nem foglalkoznak vele. Holott, éppen az alacsony költség miatt igen ügyfélbarát termék. Ezzel szemben a unit-linked termékeknél az első éves díj több mint 100 – esetenként pedig akár a 150 – százaléka is az ügynök zsebében landolhat, a hitelközvetítő pedig a kölcsön összegének 2 százalékát tudhatja magáénak. (Ez utóbbi díjráta az elmúlt öt évben megduplázódott.)
A lapunknak nyilatkozó szakértők szavaiból jól kivehető az a vélekedés, hogy bankok, illetve biztosítók munkatársai sokkal magasabb szintű szakértelemmel rendelkeznek, mint a többes ügynökök. Különösen divatos szidni a brokernetes ügynököket amiatt, hogy pár hetes gyorstalpaló után már nagy tételben adnak el befektetési életbiztosításokat. Persze néhányan azt is megjegyzik, hogy ebben az irigységnek része van: egy ügyes brokernetes ügynök a többszörösét keresheti annak, amit a diplomás, jól képzett banki tanácsadó.
Hónapok óta kedvenc sztoriként
kering az Allianz berkeiben az a történet, amely két, Brokernettől
átigazolt ügynökről szól. Amikor a két új munkatársnak a belépéskor
elengedhetetlen felkészítő előadáson a befektetéshez kötött
életbiztosításokról beszéltek, mindketten tátott szájjal hallgatták az
elmondottakat, majd közölték, hogy ők soha ilyen unit-linked termékkel
még nem találkoztak. Ezt követően állítólag igencsak meglepődtek, amikor
felvilágosították őket, hogy bizony előző cégüknél is pont ugyanilyet
árultak, csak más módszerekkel.
A bankoknál amiatt is fújnak a
független többes ügynökökre, különösen a brokernetesekre, mert szerintük
minden szaktudás nélkül hívják magukat tanácsadónak, s befektetési
tanácsadóként is viselkednek. Olyan emberek, akik néhány hónapja még
informatikusok, sportolók vagy éppen tanítónők voltak, megmondják az
ügyfélnek, hogy „Kínát vegyen, vagy agráralapot”. A Brokernetnél viszont
mindig is visszautasították az efféle vádakat. Kutvölgyi Pál, a
társaság marketing- és kommunikációs alelnöke a kétkedők figyelmét
mindenekelőtt arra hívja fel, hogy a cég oktatási intézménye, a
Brokernet Akadémia 2007 óta regisztrált és akkreditált önálló
felsőoktatási intézményként működik. A Brokernet egyébként 2004 és 2008
között 1300 tanácsadót képzett okj-s középfokú biztosításközvetítői
szakképzési programjában, júliusban pedig több mint kilencszázan szerzik
meg a képesítést.
Persze lehet akármilyen jó a képzés, továbbra
is kérdés, hogy az ügynökök betartják-e az etikai normákat? Amíg a
jutalékrendszer a gyors értékesítésre ösztönöz, s kevéssé díjazza a
hosszú távú ügyfélkapcsolatot, még a legkitűnőbben képzett ügynök is
felteheti magának a kérdést: korrekt legyek vagy gazdag? Egyelőre úgy
tűnik, csak reménykedni lehet abban, hogy egyszer a kettő együtt is
menni fog, vagyis azok az ügynökök járnak majd a legjobban, akik valóban
az ügyfélnek legkedvezőbb megoldás értékesítését tartják a legfontosabb
prioritásnak.
fn.hu
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Átverik a BAR-listásokat