Az amerikai gazdaság teljesítményének gyengülésével előbb-utóbb helyettesíteni kell a dollárt egy másik globális fizetőeszközzel. Ezt a szerepet az SDR (Special Drawing Rights) hivatott betölteni, amely jelenleg a dollárt, az eurót, a jent és a font sterlinget foglalja magába.

A G20-ak tehát az államok csődje miatt kénytelenek átrajzolni a globális monetáris rendszert, és meg kell változtatniuk ennek az új „szupervalutának” a működését is - magának a rendszernek a túlélése érdekében.

A reform első lépésében más valutákat is bevonnak az SDR-be, hogy azután egy stratégiai nyersanyagokat (köztük aranyat) tartalmazó kosárhoz rögzítsék azt, egyedüli megoldásként a dollár folyamatos esésével szemben. Így az SDR konvertibilissé válna a nemzeti valutákkal, és ellenállna az inflációnak.

2009. szeptemberben az IMF hússzorosára emelte az SDR-alapú tőkéjét, 21,4 milliárdról 204 milliárdra (kb. 300 milliárd dollár), ez év november 5-én pedig megduplázta ezt, bizonyára nem utoljára, mert a hitelválság megoldásához - a jelenlegi piramis-rendszer logikája szerint - mindig újabb és újabb hitelek kellenek.

SDR (Special Drawing Rights), azaz „Különleges Lehívási Jogok” a lehetséges igény szabadon használható pénzneme a Nemzetközi Valutaalap tagjainak. Az SDR valutakódja az ISO 4217 szabvány szerint XDR.

Az SDR meghatározása oly módon történik, hogy a jelentősebb nemzetközi valutákat, melyeket a nemzetközi kereskedelemben használnak, egy valutakosárban egyesítik. Jelenlegi pénznemek a kosárban súlyuk szerint: az USA dollár, az euró, a japán jen és az angol font sterling. Az euró bevezetése előtt a német márka és a francia frank is jelen volt a kosárban. Az SDR-ben szereplő adott valuta súlyát az határozza meg, hogy az adott nemzeti valuta a nemzetközi kereskedelemeben milyen súllyal szerepel. A valutakosárban szereplő nemzetközi valuták súlyát az IMF Igazgatósága öt évente vizsgálja felül.

Az SDR mint világpénz

Az SDR-t mint valutaátszámolási értéket 1969-ben a nemzetközi likviditás növelése érdekében hozták létre. Értékét a dollárhoz kötötték, amely viszont akkor még az 35 dollár/troy uncia aranyhoz igazodott. Mikor a dollár értéke elszakadt az aranyétól, hamarosan kitűnt, hogy az SDR a nemzetközi fizetések értékállandóságának megközelítését az akkor inflálódó dollár idején nem tudja betölteni. Ezért vezette be az IMF azt a módszert, hogy az SDR értékét a legfontosabb átváltható devizák kosarához köti oly módon, hogy a kosár tartalmát öt évenként a világkereskedelemben való részvétel arányához igazítja. Jelenleg a kosár tartalma 44% dollár, 34%euro és 11-11 % font és yen.

Az IMF-el való elszámolásoknál és egyes nemzetközi egyezményekkel kapcsolatos fizetési forgalomban használják. Ezért létezése a legszűkebb körű szakmán kívül szinte feledésbe merült. Új életet próbálnak belé önteni azok a közgazdászok, akik a dollár nemzetközi szerepében valamilyen veszélyt szimatolnak. 2002-ben, és most újra (népszabadság online február 7).

Soros György és most Helmut Schmidt is, 2006-ban pedig Joseph Stiglitz (Making Globalization Work). javasolta, hogy a globalizálódás során véget kell vetni annak, hogy a nemzetközi kereskedelemben a fizetések mennyisége az amerikai fizetési deficittől függjön. Ezen kívül azt javasolják, hogy a jelentősebb adós országok is beleszólást kapjanak a nemzetközi pénzügyek „irányításába”.

Az SDR valutakosár összetétele súlyozva (1 XDR-re számítva)

Periódus	USD	DEM	FRF	JPY	GBP
1981–1985	0,54 (42 %)	0,46 (19 %)	0,74 (13 %)	34 (13 %)	0,071 (13 %)
1986–1990	0,452 (42%)	0,527 (19 %)	1,02 (12 %)	33,4 (15 %)	0,0893 (12 %)
1991–1995	0,572 (40 %)	0,453 (21 %)	0,8 (11 %)	31,8 (17 %)	0,0812 (11 %)
1996–1998	0,582 (39 %)	0,446 (21 %)	0,813 (11 %)	27,2 (18 %)	0,105 (11 %)
Periódus	USD	EUR		JPY	GBP
1999–2000	0,582 (39 %)	0,3519 (32 %)		27,2 (18 %)	0,105 (11 %)
2001–2005	0,577 (45 %)	0,426 (29 %)		21 (15 %)	0,0984 (11 %)
2006–2010	0,632 (44 %)	0,41 (34 %)		18,4 (11 %)	0,0903 (11 %)