Az én kis tüntetésem

2011. augusztus 4.-én 15 órától tüntettem a parlament döntései ellen, amelyek csak asszisztálnak a devizahitelesek sanyargatásához.

A közvetlen kiváltó ok drámaian egyszerű:

Reggel - a szokásos módon - a folyószámla terhelésről érkezett sms verte ki nálam a biztosítékot. Az augusztusi törlesztésem 336 ezer forintra ugrott. Néhány infó a hitelemről: 2005 ben vettem fel 2 db hitelt egy 67 m2-es, kiskertes házrész vásárláshoz, ill. néhány hónappal később tetőtér beépítéshez összesen (12+8,6) 20,6 millió
forintot, kettős ingatlan jelzálogfedezet mellett. Az akkori tervek szerint ma 192 ezer forintnak kellene lennie a havi törlesztésnek.
További érdekesség, hogy az előző hónapi is még csak 276 ezer forint volt.

Visszatérve a tüntetéshez:

15.00-kor az országgyűlési képviselők irodaházánál hangos sípszóval, megkezdtem a tüntetésemet. 20-30 másodpercenként fújtam egyet a sípomon. Kb. 10-15 percig. A poszton álló őr javaslatára - hogy ne kint csináljam a balhét, inkább bementem és a kormányzó frakció titkárságáról kértem, hogy valaki vegye át írásos tiltakozásomat.

Mire leért egy fiatalember az alatt megérkezett három rendőr, akik a képviselői irodaház előterében igazoltattak, majd az ottlétem okait firtatták. Megmutattam a tiltakozásomat és kértem őket, ha egyetértenek velem, mosolyogjanak. Az egyikük láthatóan mosollyal reagált.
Rá is kérdeztem: ugye neki is van devizahitele? A korombeli, 40 körüli
rendőr igennel válaszolt.

A tiltakozásom így szólt:

ELÉG A DEVIZAHITELESEK SANYARGATÁSÁBÓL

ELÉG AZ ÁLLAM ÉS A BANKOK MUTYIZÁSÁBÓL

ELÉG A LÁTSZAT-INTÉZKEDÉSEKBŐL

Az átvevő fiatalember győzködni kezdett a már megtett intézkedésekről, de inkább kértem, hogy a véleményegyeztetés helyett juttassa el a frakció tagjaihoz az irományaimat. Igen, volt még egy, amely egyebek mellett az alábbiakat tartalmazta:
...

- A Nemzeti Eszközkezelő és a 180 forintos rögzített árfolyam csak vicc. Ez kevés! (ui: Emlékeznek a sajtótájékoztatóra, amikor Orbán, Matolcsy és Patai bejelentették a hitelkárosultak megmentését célzó ötpontos megállapodást? Az előbbi kettő drámai arccal beszélt a kemény tárgyalásokról, a Bankszövetség elnöke meg alig tudta leplezni a mosolyát.)

- Azt nem kérem, hogy a hitelemet engedjék el, de azt követelem, hogy kb. a 20-30%-os árfolyam eltérés fölötti rész a bank és az állam költsége legyen.(ők inkább felelősek a rossz árfolyamért, az ország rossz besorolásáért, mint én)

- Nem vagyok rosszabb állampolgár, mint az, akinek új házat épített az állam az árvíz után Felsőzsolcán, vagy az iszapömlés után Kolontáron. Az engem ért katasztrófát "gazdasági világválságnak" is nevezhetjük.

- Ne rémisztgessék a közvéleményt azzal, hogy a devizahitelesek ezermilliárdokkal tartoznak! Abban benne van például az a banki felsővezető is, aki a hatodik lakásához is igénybe vette a hitelt.

Nézzék meg:  

              a, kinek van egy lakása,
              b, kinek van felmondás alatt a hitele,
              c, ki vett fel kacsalábon forgó villára,
              d, ki vett fel drága autóra,
              e, ki vesztette el az állását .......

Ezek után biztosan leszűkülne a kör azokra, akiknek ténylegesen segítségre van szükségük.

- A bankok engedjék el a kezelési költséget (A 2/3 itt mutassa meg az erejét!) Az általam ma megfizetett 336 ezer forintból kb. 62 ezer csak a HAVI KEZELÉSI KÖLTSÉG. (Hahó! Ez nem elírás!!! Ez a banknak JÁR a kiváló munkájáért!)

- Egy nagy bank vegye át lecsupaszítva a rossz hiteleket, majd államosítsák vissza ezt a magánbankot, úgy ahogy a MOL-t.

- Léptessük be Svájcot az Unióba és az eurozónába. Majd ő kihúzza az EU-t, és minket is a kátyúból.

- Miért csak az én felelősségem az egész? Annyi a bűnöm, hogy nem láttam előre a válságot.
A bank sem látta, pedig ő a pénzügyi szolgáltató, a "szakcég". Neki inkább lenne felelőssége ebben. (u.i.: de ha látta is nem érdekelte, mert a hitelszerződés kedvező pozíciót biztosított a számára)
(Tervezőmérnökként engem évek múltán is elő lehet venni, ha egy rosszul sikerült munkám kárt okoz valakinek. A bankot miért nem?)
....

Ismét vissza a tüntetéshez:

Miután az irományaimat leadtam, a rend őreinek jeleztem, hogy a kerületben még további helyeken fogok sípolni, úgymint a Parlament és a Nádor utcai bankszékház.
Az intézkedés után a rendőrök kezet nyújtottak és sok sikert kívántak. (mondom: kezet nyújtottak az intézkedő rendőrök és sok sikert kívántak).

A második állomásom - az előbbi helyszínen kapott útmutatásnak megfelelően - a Balassi Bálint utca elején a parlamenti postázó. Itt nem jártam eredménnyel, mert "Csinovnyik" úr arról győzködött, hogy ő nem tudja lemásolni, meg hogy zárt borítékban adhatom le névre szólóan. Visszakérdeztem: mind a 386 képviselőnek? Ez a hely még a sípolásomat sem érdemelte ki.

Néhány lépés után már a Parlament előtt jártam, ahol ismét rázendítettem a sípomra. Az őrezred tagjai próbáltak eltántorítani tettemtől - mondván nincs az épületben senki, de én állhatatosan csak fújtam egyet, úgy 20-30 másodpercenként. A sípszó hihetetlenül jól visszhangzott. A mellkasomra függesztett tiltakozásommal és a
sípolásommal valószínűleg meghökkentő emlék maradok a Parlamenti látogatásra váró és a Kossuth téren sétálgató külföldi turistáknak. A déli portánál jeleztem az őrezred ajtónállójának, hogy valakinek szeretném leadni az irományaimat. Néhány perces telefonálás után tájékoztatott, hogy senki nincs a HÁZ-ban, aki átvenné. Körülnéztem a belső parkolóban álló felső kategóriás gépkocsikon és megkérdeztem:
ezek mind a takarítószemélyzeté? Láttam, hogy itt sincs mit keresni, úgyhogy a következő célpont felé vettem az irányt.

Útban a Nádor utcai bankszékház felé egy régi ismerőssel futottam össze. A "szevaszhogyvagy" és a "mivanveled" témák után meghökkent képet vágott és gyors búcsúzásra fogta, amikor elmondtam, hogy néhány méterrel odébb szeretnék tüntetni. A bankszékház előtt megint felraktam a mellkasomra a tiltakozásomat és fújogatni kezdtem a sípomat. Itt legalább már néhányan elolvasták (el tudták olvasni, mert
magyarok voltak) az iratomat.

Egy ötven körüli, Németországban élő magyar úr miután elolvasta, arról próbált győzködni, hogy most inkább dolgoznom kellene és nem itt tüntetni, akkor lenne pénzem a hiteltörlesztésre. Szerinte a hitel felvevője a hibás. Számon kért: én miért vettem fel? Azért, hogy legyen hol laknom - mondtam. Firtatta, hogy milyen kocsim van.
Megnyugtattam, hogy nem Mercivel jöttem tüntetni és hogy nemrég cseréltem le a 16 éves Opel Astrámat egy 13 éves Opel Corsára. Rövid, normál hangvételű beszélgetés után - ugyan láttam rajta, hogy lélekben még mindig nem állt át az én oldalamra, de sok sikert kívánva - búcsúzott.

Néhány füttyögés után eszembe jutott, hogy két éve a Házon Kívül című műsor készítőjével a Bankszövetséghez vitt az RTL Klub. Gondoltam oda még elsétálok.

A József Nádor téren is kitűztem a papíromat és sípolni kezdtem. Rövid idő után ingerülten kijött a portás: Mit fütyülök én itt? Az elégedetlenségemnek adok hangot - mondtam.

Ja! - Hangzott a kurta válasz és becsukta maga mögött az ajtót. Itt hamarosan újabb kellemetlenség ért. Egy korai harmincas fiatalember - jólöltözött, harsányan telefonáló, tipikus bankember -néhány méterrel elhaladva mellettem sípoló őrültként aposztrofált a
beszélgetőpartnerének. Öltönyéről, stílusáról és nagyfokú empátiájáról Gordon Gekko (Michael Douglas, Tőzsdecápák) jutott eszembe. Mélyen a szívembe zártam. Na mindegy! Inkább nem húzom fel magam, gondoltam a Bankszövetségnél is érkeztetek egyet a papírosaimból. Becsengettem.

Az iménti portás kirohant és rám kiabált: minek csengetek én itt?
Először is kikértem magamnak ezt a hangnemet, másodszor közöltem: ezt találtam a legudvariasabb bejutási módnak.

Miután a szóváltásunk emberi társalgássá szelídült, elmondtam mi járatban vagyok és hogy valakinek szeretném itt is átadni a tiltakozásomat. Sajnálkozva mondta, hogy a devizahitelesek tényleg rossz helyzetben vannak és hogy megérti a problémámat, de az előbb távozó hölgy volt az utolsó ember a Bankszövetségnél. Emberünkkel nagyot fordult a világ, mert néhány perces beszélgetésünk után, távozásomkor ő is sok sikert kívánt.

A már megtett útvonalon visszasétáltam a kocsimhoz, majd beülve hosszasan eltöprengtem tiltakozásom nem túl sikeres voltán.
Arra a következtetésre jutottam, hogy ebből az akcióból kell még egy, csak egy kicsit nagyobb létszámú csoporttal és nem a nyári szünet kellős közepén és nem hirtelen felindulásból, hanem alapos szervezés után. Ha szükséges rendőrségi engedéllyel, síppal, dobbal, nádihegedűvel .... Ahogy azt kell!

Ja! Még egy dolog. Nagyobb média nyilvánosság kell az ügyünknek, mert anélkül a nagyobb csoport hangja is csak helyben hallatszik.

Kérem, hogy minden tag továbbítsa legalább egy olyan ismerősének, akinek devizahitele van rajta kívül! Hátha sikerül az érdekérvényesítéshez elegendő érintettet toborozni az újabb tüntetéshez vagy más érdekérvényesítési formához.

Köszönöm a figyelmét és a segítségét!

Andráska László

Akik eljönnének, jelezzék a
jajadevizahitelem@gmail.com címre!